Díj #

Jajj, most nagyon boldog vagyok!
Még csak a 9. résznél tartunk, de már is kaptam egy díjat, ami nekem nagyon sokat jelent :)

Írj magadról 5 tulajdonságot:
- karatézom
- szeretek zongorázni
- kitűnő voltam elsőtől fogva
- ló őrült vagyok
- idióta

Kérdések:
- Mi a kedvenc számod Justin-tól? Nothing Like us, Maria
- Hány éves vagy? 18 :))
- Ki a példaképed? Justin
- Hova akarsz eljutni legszívesebben? London, Párizs, New York a szokásos 3 város ^^
- Kivel szeretnél leginkább találkozni külföldön? Justinnal

Írj 5 kérdést és küld tovább másoknak:
- Ha lehetne egy kívánságod ki lenne az?
- Kedvenc sztár/énekes/színész?
- Melyik országban élnél szívsebben mint Magyaron?
- Kedvenc tantárgy?
- Ha kitalálhatnál egy ételt, miből állna, hogyan nézne ki és hogyan neveznéd el?


Kiknek küldöd? (5 személy):


- lovesummerr.blogspot.hu pagie parkers
- friendshiporlovejb.blogspot.hu Niki:)
- jurrystieber.blogspot.hu - troublemaker , RebekaS7
- neversawyoubutiloveyou.blogspot.hu - troublemaker
- loveisdangerousjustinandevon.blogspot.hu/ Diamond Elizabeth

9. Fejezet - Téged szeretlek, és nem őt!

Amint megláttam Justint a földön, rohantam, hogy elsegítsem, de meg sem moccant.
- Justin, kérlek! Ébredj!.- mondtam sírva a szavakat, reménykedve hogy barátomnak nem esett baja.
- Justiiin!- itt elcsuklott a hangom.
Felpattantam Justin mellől és kiszaladtam az utcára. Szememmel Austint kerestem, és meg is találtam. Meg sem várva hogy elmenjenek az autók, átrohantam az utca másik elére, ahol Austin beszélgetett valakivel.
- Austin, segíts!!!- sírtam, s megláttam a fiú arcán a rémületet.
- Miabaj Alexa?- kérdezte, meglepődve, de félve.
- Jus-tin...- nem bírtam befejezni, mert rámtört egy újabb sírás roham.
- Mivan vele?
- Bent fekszik a földön és nem mozdul.- mondtam hisztérikusan, s mikor észrevettem hogy Austin vette a lapot, majd befelé fut, gondolkodás nélkül utána futottam.
Berontottunk a házba, és Justinhoz rohantunk.
- Hé haver, kelj fel!- szólongatta Austin, én pedig nem tudtam mit tenni mert hisztérikus állapotba kerültem.
- Alexa..- suttogta Justin alig halhatóan, de én értettem.
- Justin..ébredj.- térdeltem le mellé, s kezeit megfogva sírtam tovább.
Austin eközben már hívta a mentőket, amik néhány pillanat múlva meg is érkeztek.
Egy pillanatra sem szakadtam el Justin mellől, addig amíg a doktor el nem tessékelt. Feltették egy hordágyra, betették a mentőbe, és elvitték. Ez mind nincs, ha nem sértődöm meg, és nem megyek el. Csak magamat hibáztathatom emiatt. Austin sajnálóan rámnézett. Nem bírtam viszonozni cselekedetét. Justinnal akartam lenni.
- Ha esetleg segítség kell, szólj.- fordított maga felé, s szorosan karjaiba zárt. Ez megint kiváltotta belőlem a könnyeket.
- Köszönöm.- ennyit tudtam csak mondani, de ez épp elég volt.
Miután Austin elment, beültem a kocsiba, és nagy bolyongás után megtaláltam a kórházat.
Beléptem, s egyből a recepcióhoz mentem.
- Elnézést, Justin Bieber melyik szobában fekszik?- érdeklődtem arcomra erőltetve egy mosolyt.
- Mondja a nevét.- kért meg kedvesen a nő.
- Alexa Rainbow, a barátnője vagyok.- tettem amit kért, és megmondtam a nevem.
- A 3. emelet, 329. szobában van.- mondta, s egyből e lifthez mentem. Felértem a 3. emeletre, és egy hosszú folyosó végén megtaláltam a nekem kellő szobát. Halkan lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába. Nagy meglepetésemre Justin apukája, aki orvos, bent volt, és mellette egy hölgy kisírt szemekkel meredt rám.
- Alexa.- fordult felém Jackson, Justin apja.
- Hogyvan?- kérdeztem, és letöröltem az arcomról egy legördülő könnycseppet.
- Jobban, de pontosan mi történt?- kédezte, én pedig csak megráztam a fejem.
Elmeséltem mindent, s miközben meséltem megtudtam hogy a hölgy, Justin anyukája, Pattie. Persze, muszáj volt elmondanom hogy együtt vagyunk Justinnal. Kicsit meglepődtem, ugyan is örültek neki. Lehet Justin már beszélt velük? Kitudja. Nemsokkal később egyedül hagytak Justinnal, akinek az ágya mellett ülve álomba szenderültem..

*Justin szemszöge*

Egész végig hallgatóztam, igaz csukott szemmel, de nem baj, nem kell nekik tudniuk hogy ébren vagyok.
A legjobban az lepett meg, hogy anyu is itt volt. Hogy miért? Elmesélem.
Kb. 5 éves lehettem, amikor anyuék elváltak, mert nagyon sokat vitáztak, és amikor nem bírták tovább, elváltak. Én először anyuhoz akartam menni, de végül apuhoz kerültem, és azóta vele is élek. Anyuval ritkán találkozom, de minden nap, amikor csak lehet telefonon beszélünk. Kinyitottam a szemeim, amikor szuszogást hallottam. Megpillantottam mellettem a széken alvó barátnőmet. Nagyon aranyosan aludt.
De semmi féle képen nem szabad megtudnia hogy mit tettem magammal.

*Másnap reggel*

Alexa már ébren volt amikor én ébredeztem.
- Jóreggelt.- köszöntött fülég érő mosollyal.
- Neked is.- mosolyogtam én is, s csodáltam barátnőm gyönyörűségét. Mivel tegnap végighallgattam a sztorit, megtudtam hogy Alexa Austinnak fog dolgozni, aki a legjobb haverom. Kinyit féltékeny is lettem, és pont ezért tettem az amit tettem.
- Justin..- szólalt meg Alexa.
- Mond.- vágtam hozzá kicsit flegmán, amire felkapta fejét, ami eddig le volt hajtva.
- Sajnálom.- gördültek le egymás után a könnycseppek arcán.
- Semmi baj.- ültem fel kicsit hirtelen, de nem érdekelt. Kimásztam az ágyból, Alexához léptem, és szorosan magamhoz húzva megcsókoltam.
- Nekem kéne bocsánatot kérnem, amiért azt hittem őt szereted.
- Téged szeretlek, és nem őt.- mondta elcsukló hangon...

8. Fejezet - JUSTIN!!!

/ Sziiaasztok..! a mai részben új szereplő bukkan fel. Remélem tetszeni fog nektek. Sok puszii..: Bajusz*-* xxx /

ZENE!!! 

*Alexa szemszöge*

Justin miután összeverekedett Markal, csodálatos meglepetést csinált nekem. Egyszerűen elvarázsolt, és az a felirat Egyből lerohantam, és egyenesen a nyakába ugrottam, majd szorosan megölelt, és megcsókolt.
Este megfűztem engesztelés képpen, hogy nézze meg velem a kedvenc filmem. Egész végig átölelt, míg el nem aludtam.

Reggel:

Kinyitottam a szemeimet, és Justin szobájában találtam magam, viszont az ágy üres volt mellettem. Vajon Justin az én szobámban aludt?
Kimásztam az ágyból, és átmentem az én szobámban, de Justin nem volt ott.
Lementem a lépcsőn, egyenesen a konyhába, de ott sem volt. Végig kutattam az egész lakást, de sehol nem találtam meg. Mikor éppen mentem volna le az alaksorba, megláttam egy ajtót, amire "Justin" felirat volt írva.
Óvatosan megközelítettem, s éppen nyomtam volna le a kilincset, mikor ajtócsapódást hallottam. Ez biztos Justin - gondoltam magamban.
- Alexa.- hallottam ahogy engem szólít.
- Ittvagyok.- mondtam, és gyorsan kirohantam a nappaliba.
- Szia Kicsim.- köszöntött egy jó hosszú csókkal, amit viszonoztam néhány kisebbel.
- Hol voltál?- toltam el magamtól, s mélyen szemeibe néztem. Tudom hogy utálja, amikor így nézek.
- Elmentem sétálni.- mondta, széles mosolyra húzva a száját.
Sétálni ilyenkor? Hát ő tudja, nem én.
- És merre sétáltál?- tettem fel egy költői kérdést, és reméltem ezzel megfogom.
Láttam hogy kicsit gondolkozik, de gondoltam nem szólok, hátha bevallja, hol is volt valójában.
- A partra mentem.- felelte, és zsebre tette kezeit.
- De a part az 2 órányira van innen.- néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Tudom.- adta meg egyszerű egy szavas válaszát.
- Mikor indultál?- csak úgy jöttek belőlem a kérdések.
- Mi ez valami kifaggatás?- csattant fel, és felviharzott az emeletre. Csak az ajtó csapódást hallottam.
Hogy lehettem ilyen bunkó? Ha akarja elmondja, ha nem hát nem. Felmentem a szobámba, , lefürödtem, megcsináltam a hajam, felöltöztem, feltettem egy alap sminket, és kimentem az utcára. Sétáltam és sétáltam, amikor megláttam egy üzlet kirakatán, hogy munkást keresnek. Remek, el most jól jönne nekem, segítene kikapcsolódni. Egy könyves bolt volt az üzlet, nagyon hangulatos, egy csomó remek könyvel.
- Segíthetek valamiben?- kérdezte egy bársonyos férfi hang.
- Az állás miatt jöttem.- feleltem kedvesen.
- Rendben. Nos, pénztárosra lenne szükségünk, 3 hónapra, amíg vissza nem jön a lány, akié eredetileg lenne. Biztos vagy benne?- húzta pimasz mosolyra a száját.
- Igen, biztos. Amúgy, Alexa Rainbow vagyok.- nyújtottam a kezem, és észrevettem hogy a srác ledermed.
- Austin Mahone.- ráztunk kezet. - Holnap már kezdhetsz is, ha gondolod.- mosolygott még mindig aranyosan.
- Bennevagyok. Esetleg a telefon számomat megadjam?- kérdeztem Austintól.
- Hát, nem ártana, mert így akármikor el tudnálak érni, ha van valami.- mondta, én pedig lediktáltam neki a számom.
- Köszi.- mosolygott még mindig.
- Nincsmit, amúgy nem tudsz valamerre egy jó kis kávézót?- kérdeztem, mert igencsak meginnék egy meleg kávét.
- De, ha gondolod elkísérlek, úgy is ebédszünetem van.- ajánlotta fel, és ez most pont jó alkalom arra, hogy esetleg jobban megismerjem, elvégre a főnököm vagy mi.
- Persze, menjünk.- mosolyodtam el, és kiléptem a kellemes időre.
Nemsokkal később meg is érkeztünk, és elfoglaltunk egy kettes ülőhelyet.
- Mit hozhatok?- jött hozzánk egy kedves, mosolygós pincérnő.
- Én egy narancslevet kérek, a hölgynek pedig egy kávés turmixot.- szólalt meg hirtelen Austin, és rám mosolygott.
- Rendben, egy kis türelmet és máris hozom.- azzal el is ment a pincérnő.
Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom, és megjelent Justin száma és neve a kijelzőn. Mióta is van meg a száma? Minden esetre felvettem.
- Igen?
...
- Itt vagyok egy kávézóban.
...
- Austinnal, a főnökömmel.
...
- Na miaz? Most meg te faggatsz engem?- csattantam fel és kinyomtam.

- Valami baj van?- nézett rám Austin aggódóan.
- Semmi, csak a barátommal összevesztünk.- mondtam csalódottan.
- Öm, nem akarok tolakodó lenni, de Justin Bieber a te barátod ugye?- kérdezte, én pedig teljesen ledöbbentem, hogy mégis honnan tudja ezt.
- Igen, Ő. De honnan tudod?
- Csak ismerem, és onnan.
- Értem.
- Tessék, itt a narancslé, és a kávés turmix.- hozta ki a rendelésünket a pincérnő.
- Köszönjük.- mondtam kedvesen, mosolyogva a szintén kedves nőre.
Csendben elfogyasztottuk a rendelésünket, majd egy nagyon jó ötletem támadt.
- Nincs kedved sétálni egyet? Nem igazán ismerem még a környéket, és esetleg megmutathatnál néhány helyet.- kérdeztem Austintól, aki látszólag örült a kérdésemnek.
- De, gyere menjünk.- kifizette a számlát amit alig hagytam, mert nem akartam hogy rám költsön, de hallani sem akart róla hogy én fizessek.
Megmutatta a bevásárló központot, a parkot, a mozit, és még egy csomó mindent. Nagyon szép ez az egész hely, és még a hangulat is kellemes Austinnal. Vele nem vagyok olyan kényelmetlen helyzetben mint Justinnal. Amikor elővettem a telefonom, megnézni hogy mennyi az idő, 7 nem fogadott hívást jelzett a kijelző.
- Na Austin, azthiszem Én megyek.- mondtam, ezzel kicsit elszomorítva Austint.
- Hazakísérhetlek?- kérdezte, én pedig természetesen beleegyeztem.
Kb. 15 percet sétálhattunk, és már meg is érkeztünk.
- Köszönöm ezt a mai kellemes napot.- öleltem meg Austint, aminek következtében elpirult.
- Én köszönöm, hölgyem.- csókolta meg a kézfejem, és pedig elnevettem magam.
Besétáltam a házba, és csörömpölést hallottam. Egyből a konyhába rohantam és megtaláltam Justint a földön.
- JUSTIN!!!

7. Fejezet - Nem jött el az ideje

Sziasztok drágáim!.
Nos, nem akarok sokat beszélni, csak megszeretném köszönni hogy ennyien nézitek a blogomat,
de azért néhány kominak is nagyon örülnék. Úgy döntöttem, hogy minden kedden hozom a részt.
Na, nem is rabolom tovább az időtöket. Jó olvasást. Puszii.. xxx

- Alexa!- kiáltotta nevemet barátnőm.
- Nessy.- mondtam remegő hangon. Barátnőm megindult felém.
Egyre közelebb voltunk. Végül megállt velem szemben, s megfogta mindkét kezem.
- E-emékszel rám?- kérdezte, majd észrevettem egy lassan legördülő könnycseppet arcán.
- Igen.- feleltem, és sírva barátnőm nyakába borultam.
- Annyira hiányoztál.- hüppögte fülembe.
- Te is nekem.- mondtam, s letöröltem Nessy arcát.
Közeledtem a kanapé felé, ahol bátyám szintén könnyes szemmel figyelt. Lassan leültem mellé.
- Neharagudj.- húzott közelebb magához, és puszit nyomott a fejemre.
- Nem haragszom. Szeretlek bátyus.- mondtam, szorosan megölelve bátyámat.
- Énis Alexa.- suttogta fülembe.

*2 órával később, Justin szemszöge*

Marknak is pont most kellett megjelennie. Nessyt bírom, nade az idióta Markot, akinek köszönhetően Alexa szenvedett, legszívesebben megbírnám ölni.
- Ugye tudod hogy felelőtlen vagy?- kérdeztem hirtelen.
- Miért is?- kérdezte vissza reflexből. Na nem, nem fog ez hülyét csinálni belőlem.
- Ne nézz hülyének.- emeltem fel a hangom, majd a lépcsőhöz léptem, és füleltem, nem-e hallják a lányok. - Alexa életével szórakoztál!
- És neked ehhez mi közöd van?
- Csak hogy tudd, ma összejöttem Alexával.
- Hogy mivan?- ordította el magát.
- Jól hallottad. Alexa a barátnőm.- húztam kaján mosolyra a szám.
- Hogy van képed ehhez? A húgom!- mondta.
- A húgod? Tudomásom szerint nem vagytok vérrokonok. Vagy tévedek?- húztam tovább az agyát, aminek következtében ököllel arcon csapott. Akkora lendülettel ütött meg, hogy nekiestem a konyhapultnak, amiről leesett egy edény, és darabokra tört. Nekem sem kellett több, azonnal felpattantam, és nekiestem Marknak. Hallottam hogy a fenti ajtó kicsapódik, és pár másodperc múlva Alexa Nessyvel a nyomában jelent meg a lépcső alatt.
- Mégis mi a fene van itt?- kérdezte dühösen, miközben feje kettőnk között járt.
- Kérdezd a drágalátos pasidat.- mondta Mark, minek következtében elengedtem.
- Justin?- fordult felém Alexa, de nem feleltem.
- Mark?- most viszont bátyjára szegezte tekintetét.
- Az egész az én hibám.- mondtam végül, mindent magamra vállalva. Remélem az idióta vette az adást, és rögtönöz.
- Azért az én kezem is benne volt.- helyeselt Mark, amitől megkönnyebbültem. Csoda hogy értette mit akarok ezzel mondani?
- De mégis mi a fene volt az aminek következtében elkezdtétek egymást ütni?- nézett hol, rám, hol pedig bátyjára.
- Nem fontos.- mondtuk egyszerre Mark-al.
- Hát jó.- fordult a lépcső felé, és pillanatokon belül már fent volt az emeleten, és csak azt lehetett hallani hogy becsapja szobája ajtaját.
- Gratulálok. Ezt marha jól megcsináltátok. Végre sikerült megnyugtatnom, ti meg elbasszátok az egészet. Hát kössz!- cseszett le minket Nessy, amit meg is értek, s Alexa után ment.
- Remek.- dünnyögtem, majd felszedtem a tál darabjait és a szemetesbe helyeztem őket. Alexát még nem nagyon láttam ilyennek. Lehet hogy nem kellett volna beszólnom Marknak, és akkor nem sértődik meg. Elindultam az ajtóhoz, ami a hátsó kerthez vezet, és ami pont látható Alexa szobájából. Előkerestem a fészerből egy csomó gyertyát, és úgy tettem le őket a földre, hogy kijöjjön az alábbi szöveg: "Megbocsájtasz? Szeretlek"
Mikor végeztem, meggyújtottam az összeset, és egy kővel megdobtam Alexa ablakát. Kinyitódott az erkélyének ajtaja, és kilépett rajta. Mikor észrevettem hogy mosolyog, énis elmosolyodtam.
- Na?- kiáltottam fel.
- Persze hogy meg!- mondta sírva a szavakat. Lerohant a lépcsőn, és kirontott a hátsó ajtón. Beleugrott a nyakamba, én pedig szorosan magamhoz húzva megcsókoltam. Nem szeretném elveszíteni, főleg nem ezek után. Részben visszatért az emlékezete, én pedig már a kórházban beleszerettem.
- Szeretlek.- suttogta fülembe, mikor ajkainknak levegő hiány miatt el kellett válniuk.
Láttam hogy az erkélyről Nessy mosolyog, és hüvelyk ujját felmutatva, támaszkodik a korláton.

Nemsokkal később Nessyék elmentek, én pedig bocsánatot kértem Marktól. Azután Alexával megnéztük a kedvenc romantikus filmjét, amit kurvára nem volt kedvem megnézni, de Alexa kedvéért megnéztem vele. A film végére arra lettem figyelmes hogy Alexa szuszog. Elaludt. Karjaimba kaptam, és felvittem a szobámba. Letettem az ágyamra, betakartam, lekapcsoltam a villanyt, s halkan kiosontam. Be kellett mennem a stúdióba, ugyanis nemsokára turnézni indulok. Nemsokára el kell mondanom Alexának, hogy ki is vagyok valójában. De ennek még nem jött el az ideje.

6. Fejezet - Randi?

Kedves olvasóim! Elértem az 500 oldalmegjelenítést, és az 1 rendszeres olvasót!
Nagyon szépen köszönöm. Köszönet képen meghoztam az új részt, ami kicsit hosszabb lett.
Puszillak titeket.: Bajusz*-* xxx.

                           ( sorry, másik átölelős képet nem találtam)

Alexa szemszöge:

Olyan furcsa ez az egész. Justin, az emlékek, meg minden.
Felkeltem az ágyról, és az eddig mellettem fekvő Justinra pillantottam. Olyan édesen aludt. Egy pillanatig elgondolkoztam, majd lassan odahajolva hozzá adtam az arcára egy puszit. Amint elhúzódtam tőle, megmoccant, és kinyitotta szemeit. Én csak mosolyogtam, majd gondoltam elmegyek kicsit körbe nézni. Meg szeretnék nyugodni. Túl sok minden kavargott a fejemben. Egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon. Justin felé fordultam, aki engem figyelt. Nekidőltem az ajtónak, és lerogytam a földre. Justin vette a célzást, felpattant az ágyról, letérdelt mellém és ölébe húzva átölelt. Most nem is kellet több. Szótlanul ültünk a földön, gondolatainkba merülve. Karjai között biztonságban éreztem magam.
- Jobban vagy?- kérdezte, mélyen szemeimbe nézve.
- Azt hiszem.- mondtam, szinte alig hallhatóan.
- Rám mindig számíthatsz.- suttogta fülembe, s puszit nyomott az arcomra. Beleborzongtam.
- Köszönöm!- suttogtam vissza.
Pár percig még csöndben ültünk, míg fel nem álltam. Justin természetesen követte minden mozdulatomat. Biztonságot sugallt számomra, már az is hogy velem van. A szívem vadul dobogott, miközben Justin hátulról átölelt. Ez hirtelen megrémisztett, ezért kiszakadtam öleléséből. Akár mennyire is szeretnék Vele lenni, nem lehet. Az emlékeim közbe lépnek.
- Szeretnék hazamenni.- mondtam ki hirtelen, de amint elhagyta a számat, vissza akartam szívni.
- Hozzánk haza, vagy úgy haza?- kérdezte, én pedig elgondolkodtam hogy mit is feleljek. Vele szeretnék maradni.
- Hozzátok haza.- suttogtam.
- Rendben.- felelte, de hangjában hallottam a megkönnyebbülést.
- Fáradt vagyok. Lefekszem.- mondtam, majd levettem a pólóm, és a nadrágom, majd bebújtam az ágyba. És igen, Justin előtt vetkőztem le. De kit érdekel? Már magamban beszélek..lassan meg fogok ijedni saját magamtól. Lehunytam a szemem, de nem bírtam elaludni. Éreztem hogy Justin mozgolódik, majd leül az ágyra, és befekszik mellém. Végre biztonság. Nem sokkal később elaludtam.

*Másnap reggel*

Justin már jóval előttem felkelhetett, ugyan is mikor én felébredtem, már nem feküdt mellettem.
Felültem az ágyban, és találtam egy cetlit, az alábbi szöveggel:

" Alexa. Elmentem elintézni néhány dolgot. Ha felébredtél, pakolj össze, és gyere le ahhoz a kis étteremhez, ahol ettünk. Várlak. Puszi: Justin."

Úgy is tettem ahogyan Justin kérte. Össze pakoltam mindent, és lesétáltam az említett helyre. Egyből megpillantottam Justint, aki egy hatalmas rózsa csokrot szorongatva mosolygott rám. Akaratlanul is fülég érő mosolyt húztam az arcomra. Mikor az asztalhoz ültem, ahol Justin ült, ledobtam a sporttáskámat a földre, s éppen le akartam ülni, amikor Justin óvatosan visszarántott, késztetve arra hogy rá figyeljek. Átnyújtotta a rózsacsokrot, és arcomat fürkészte, hogy mit reagálok. Közelebb lépve hozzá kezeimet átfontam a nyaka köré, ő pedig kezeit a derekamra helyezte.
- Még mielőtt el megyünk szeretném, ha..- habozott kicsit; ..randiznál velem. Egyből elfogott az a melengető érzés. A pillangók ismét repkedni kezdtek a gyomromban, de jelen pillanatban nem érdekelt.
- Természetesen benne vagyok.- húztam a szám egy kissé perverz mosolyt, aminek köszönhetően hajába túrva megrázta a fejét.
- Tudod hogy ilyenkor elveszed az eszemet?- kérdezte, én pedig gondoltam szórakozom picit.
- Mikor? Amikor mosolygok?- kérdeztem, de Justin csak elmosolyodott.- Vagy ha igent mondok?- húztam megint perverz mosolyra a szám.
- Mindkettő.- mondta, közelebb lépve hozzám.
- És ha ilyet csinálok..- kezdtem bele a mondatomba, de nem tudtam befejezni, mert Justin ajkait az enyémekhez nyomta. Most azonban nem húzódtam el, hanem visszacsókoltam. Csókja gyengéd volt, és lágy.
Örökké így tudtam volna maradni, de levegő hiányában el kellett válnunk egymástól.
- Szeretlek.- suttogta füleimbe. A szó hallatán megremegett a szívem, és elöntött a boldogság.
- Én is téged.- súgtam vissza, s apró puszit nyomtam a szájára.
- Gyere velem.- mondta, ujjait összekulcsolva az enyéimmel. Megfogtam a táskám, és követtem Justint.
Elvezetett egy elzárt részhez a tengerparton. Egy pléd volt kiterítve a homokra. Hirtelen elmosolyodtam, majd mélyen szemeibe néztem. A pléden észrevettem egy papírt, és a papírról ezt a szöveget olvastam le:
"Lennél a barátnőm?".
Justinre néztem, aki kiskutya szemeket meresztett rám. Mintha - e nélkül nem igen lenne a válaszom.
Természetesen bólintottam. Közeledett felém, és én is felé. Nyakába borultam, ő pedig megemelt, és megpörgetett. De ekkor még nem sejtettem hogy valamit titkol előlem. Vagyis, inkább én nem emlékszem erre a fontos részletre. Ezen még gondolkoznom kell.
- Ugye tudod hogy most boldog vagyok?- irányította felém kérdését, én pedig apró mosolyra húztam a számat.
- Tudom.- mondtam, s arcára nyomtam egy gyengéd puszit. Éreztem ahogyan beleborzong.
- Gyere menjünk haza.- suttogta, majd kézen fogott, és elindultunk a parkoló felé.
- A pléddel mi lesz?- kérdeztem. Mert azért még sem hagyhatjuk itt. Vagy mégis?
- Majd az embereim elintézik?- mondta, és ezen gondolkoztam. Hogy érti hogy az emberei? Az apja munkásaira gondolt, nem? Na mindegy. Inkább Justinnal foglalkoztam. Ez az egész nem fér az szembe. Egész végig szeretett.
Mikor odaértünk a kocsihoz, bevágtam magam az első ülésre, és táskámat a két vádlim közé helyeztem.
Justin is elfoglalta a helyét a vezető ülésen. majd a motort beindítva hozzám hajolt, és egy apró csókot lehelt ajkaimra. Vajon az apja tudja hogy mi most ezek szerint együtt vagyunk? Vagy mesélt erről valakinek?
- Indulhatunk?- kérdezte Justin, én pedig bólintottam.
- Justin, apukád tudja ezt az egészet?- kérdeztem, kicsit bátortalanul.
- Természetesen nem.- felelte minden gondterheltség nélkül.
- És nem is tervezed neki elmondani?- faggattam tovább.
- Még nem.- mondta, teljesen nyugodtam. Ezek szerint nem találja fontosnak hogy megtudja. De akkor ki tudott erről? Hosszasan elbambultam, és észre sem vettem, hogy Justin többször is hozzám szólt. Végül, mikor megérintette az ülésre felhúzott térdemet, felébredtem a bambulásból.
- Hm?- dünnyögtem valami hasonlót.
- Figyelsz te egyáltalán?- kérdezte, az arcomat fürkészve. Jobban szerettem volna, ha inkább az utat figyelné, és nem pedig az én arcomat.
- Persze.- füllentettem, de tudtam hogy Justin nem dől be neki.
- Akkor igent mondasz?- húzta ravasz mosolyra száját.
- ŐŐ, mire is?- erőltettem meg kicsit magam, de nem ugrott be semmi, mit kérdezhetett.
- Na látod, tudtam hogy nem figyelsz.- nevette el magát, s én is elmosolyodtam.
- Bocsi.- mosolyogtam rá, megint olyan perverzül.
Justin csak megrázta a fejét, jelezvén hogy ez az őrületbe kergeti. Van is egy fegyverem ellene. Ezt még a későbbiekben használni fogom.
Nemsokkal később, arra lettem figyelmes, hogy megérkeztünk. Kipattantam a kocsiból, és rohantam volna be a lakásba, de megláttam a garázs előtt egy nagyon ismerős arcot.
Azonnal berontottam a lakásba, és ledobtam a táskámat a földre. A nappali felé fordultam, és megörültem a látványnak.

5. Fejezet - Tengerparton *-* 2.

Bevillant egy kép. Egy emlék. Egy emlék, mikor Mark-al megtörtént. Mark. Hirtelen elhúzódtam, aminek köszönhetően hátraborultam. Mivel nem tudok úszni, semennyit sem, csak éppen fennmaradni a vízen, nem vettem levegőt. Következő képek jelentek meg. Hazafelé jövünk a suliból, a kanapén ülünk, Mark szobája, ágy..autó. Justin hangját hallom, ahogyan szólít. Nem feleltem, csak lebegtem a vízben, levegő nélkül. Furcsa érzés öntött el, olyasmi mint aki fullad. Két erős kart éreztem a testemen, egy a térdemnél, egy pedig a hátamnál. Justin erős karjai. Hangján éreztem az aggodalmat, amit nem tudtam hová tenni. Tényleg, így elgondolkozva, vajon az ő érzései milyenek? Mit érezhet? Most, hogy barátok vagyunk, talán rákérdezhetnék. De félek. Ugyan már Alexa, kérdezd meg.- suttogta egy belső hang. Vajon Nessy mit mondana? Nessy. A legjobb barátnőm. Azt hiszem, ha felébredek, megkérem Justint hogy vigyen el hozzá. Hiányzik. És Mark is. A sok hülye fejvágása, a viccei. Valami puhát éreztem. Egy ágy, amin fekszem. Alexa, Alexa hallasz? Hallom Justin hangját. Abban a pillanatban kinyítottam  a szemem. Justin aggodalmas arccal meredt rám, de egy apró mosolyt villantott.
- Alexa, végre. Miért csináltad ezt?- kérdezte, én pedig válaszul megvoltam a vállam. Felültem, de egyből rámtört a köhögés.
- Khh,khh.- köhögtem, egyre erősebben, míg végül vizet nem köptem.
- Jól vagy?
- Azthiszem.
- Miért nem mondtad hogy nem tudsz úszni.?
- Mert akkor tudtam volna hogy nem hozol el.
- Minden féle képpen elhoztalak volna, te suta.- mosolygott, Én meg hangosan felnevettem.
- Nem is vagyok suta.- vágtam morci fejet.
- Na ne durcizzál.- húzott magához, és átölelt. Hirtelen a pillangók repdesni kezdtek a gyomromban, a testem elkezdett remegni.
- Felöltözöm.- álltam fel, majd a táskámból kiszedve a tartalék ruhámat, megindultam a fürdőszoba felé.

Justin szemszöge:

Figyeltem ahogyan Alexa bemegy a fürdőszobába, és amíg ki nem jött, azon agyaltam, vajon miért húzódott el. Talán sietek? Annyira reménytelennek érzem ezt az egészet. El is feledkeztem az eredeti célról, ami az hogy visszatérjen az emlékezete. Egyáltalán mire emlékszik? Amikor elvállaltam apu kérésére ezt a lányt, még nem gondoltam hogy ilyen szép, kedves és aranyos. Szó szerint belezúgtam, pedig alig ismerem.
- Kész.- lépett ki a fűrdőszobából, széles mosollyal arcán.
- Alexa, beszélhetnénk.?- kérdeztem kicsit feszülten.
- Persze.- nézett rám idegesen.
- Nos, tudom hogy mi történt veled igazából. El tudom képzelni, milyen lehet. De, mire emlékszel pontosan?- kérdeztem végül.
Láttam a szemében, hogy keresi a megfelelő szavakat.
- Amikor, megcsókoltál, abban a pillanatban megjelent előttem egy kép, amin Mark és Én..szóval tudod. Emlékszem Mark-ra, és Nessy-re is. Emlékszem a jelenetre, csak a balesetre nem.- mondta könnyeivel küszködve.
Próbáltam megsimítani a hátát, de sírva a karjaimba borult. Csak sírt és sírt, én pedig hagytam. Mit tehettem volna? Átkaroltam, hogy nyugodtan sírja ki magát. Túl sok volt ez neki. Remélem, a velem kapcsolatos emlékei még nem jöttek vissza. Nem tudhatja ki az a Justin Bieber. Ha megtudná, még nagyobb zavarodottság lenne úrrá rajta. Nagy valószínűséggel megőrülne, jobbik esetben pedig örökre megutálna, és látni sem akarna. Alexa valahogy más mint a többi tinilány. Tehetséges. A hangja, a zeneismerete. Elhatároztam. El mondom neki mit érzek. Inkább utasítson vissza, mint hogy egész végig azon agyaljak miért nem tettem meg. Egyszer csak azt vettem észre hogy abbahagyta a sírást, és szuszog. Óvatosan elfektettem az ágyon, fogtam egy plédet, és betakartam vele. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam Mark számát. Mielőtt elhoztam a kórházból, megbeszéltük hogy ha valami van, jelentkezek. 3 csöngés után felvette.

- Igen?- szólt bele a telefonba egy kedves női hang.
- Elnézés, Mark-ot keresem.- mondtam, kisétálva a szobából.
- Mark jelenleg nincs itthon. Esetleg üzensz neki valamit?
- Csak annyit, hogy ha tud keressen meg.
- Rendben.
- Köszönöm, viszhall.- ezzel ki is nyomtam. Elgondolkoztam ki lehetett az a nő. Nem olyan volt a hangja mint Nessyé, de nem is volt olyan, mint az anyjuké.
Visszamentem a szobába, és lassan elfeküdtem Alexa mellett. Ha bármi baj lenne, tudjon kihez fordulni.
 Lehunytam a szemem, és nemsokára álomba merültem.

______________________________________________________

Eddig még egy részhez sem írtam hasonló hozzáfűzni valót, de most megteszem. Elértem a 400 oldalmegjelenítést, ami számomra nagyon nagy elérés, köszönöm nektek! Próbálok igyekezni a részekkel, csak nem mindig van ihlet, hogyan is írjam meg. Maga az alaptörténet megvan, csak megfogalmazni nehéz. Ha tetszik a blog, ajánld ismerőseidnek barátaidnak is!
A következő részt, 5 komment múlva hozom!

5. Fejezet - Tengerparton *-*

Este, mikor éppen aludni mentem, kopogtak az ajtómon.
- Tessék!- kiáltottam, és Justin lépett be.
- Öm, ha lenne kedved..akkor, esetleg lemehetnénk a tengerpartra.- dadogta, én pedig elmosolyodtam.
- Hmm..benne vagyok.- mondtam igent, és bebújtam a takaró alá.
- Hát akkor reggel. Olyan 6 körül indulunk. mondta, majd lekapcsolta a villanyom, és kiment a szobából.
Egészen reggelig rajta járt az eszem. Vajon ő mit érez? Kedvel? Ezek miatt egy cseppet sem aludtam. Csak 1-2 órát.
Kb olyan 4 óra körül hangokat hallottam.
- Alexa, ébredj.- hallottam hogy egy ismerős hang szólít. Kinyitottam a szemem, és megpillantottam Justint, ahogy az ágyam szélén ül.
- Mondjad.- mormogtam még fél álomban.
- Pakolj, mert hamarosan indulunk.- mondta, én pedig mint akit ágyúból lőttek ki, úgy ugrottam ki az ágyból.
- És mit vigyek?- kérdeztem, a hajamba túrva.
- Fürdőruhát, törölközőt, naptejet, meg amit akarsz. Majd a fürdőruhád ott átveszed.- felelte.
- Okés. Öm, segítenél? Van három fürdőruhám, de nem tudom melyiket vigyem. Felveszem őket, te pedig döntsd el kérlek.- mondtam kicsit félénken. Megragadtam az elsőt és berohantam a fürdőmbe. Gyorsan felvettem, majd kimentem megmutatni Justinnak.
- Na milyen?- kérdeztem, és mikor rám kapta tekintetét, elvörösödött az arca.
- Szerintem ez jó lesz.- mondta kissé zavarta, és hol rám, hol pedig a többi fürdőruhámra pillantott.
- Hát okés. Köszönöm.- mondtam, és hirtelen felindulásból nyomtam az arcára egy puszit.
Sokat vaciláltam hogy mit vegyek fel. Végül egy laza összeállítást választottam. Megfogtam egy törölközőt, a fürdőruhám, egy tubus naptejet, és beledobáltam őket egy nagy táskába. A biztonság kedvéért betettem egy plusz pólót és fehérneműt. Megkerestem a telefontöltőm, a fülhallgatóm, amit szintén beledobtam a táskába, egyedül a fülest nem. Az zsebre vágtam. Vállamra vettem a táskát, és megindultam lefelé. Illetve Justin szoba ajtajához léptem. Bekopogtam. Pár másodpercen belül ki is nyílt.
- Indulhatunk.- mondtam és az eszméletlenül jól kinéző Justinra pillantottam.
- Rendben.- mondta, kézen ragadt, és úgy mentünk a kocsiig.
Míg beszálltam, valamit matatott hátul, de rájöttem hogy csak a táskákat tette be a csomagtartóba. Benyomtam a rádiót, de egyik csatornán se volt semmi. Ez érdekes. Justin beszállt mellém, indította a motort, és kigurultunk az udvarról.
- Merre van a tengerpart?- kérdeztem megtörve a csendet.
- Elég messze. van a közelében egy szálloda. Ott fogunk éjszakázni.- mondta, én pedig a tájat fürkésztem. Elhaladtunk egy csomó kisebb tó mellett, meg erdők mellett. Majd, egy hatalmas vizes részhez értünk, és megpillantottam a tengerpartot. Azt hittem elájulok. Meseszép volt, és nem is voltak sokan.
Kerestünk egy parkolóhelyet, és amint Justin leállította a kocsit, kipattantam a kocsiból, és a bejárathoz szaladtam. Hatalmas tenger fogadott. Egyszerűen gyönyörű volt. Visszarohantam a táskámért. Justin vett két egésznapos jegyet, kerestünk egy olcsó éttermet, és beültünk megreggelizni.
- Hm, nagyon szép ez a hely.- mondtam, még mindig a partot nézve.
- Tetszik?- kérdezte Justin, mosolyogva.
- Nagyon.- feleltem tisztára bezsongva.
- Ritkán jövök ide, de ha jövök is, vagy egyedül, vagy a barátnőmmel.- mondta, és a barátnő szónál felkaptam a fejem.
- B-barátnő?- kérdeztem vissza, és elég hülye fejet vághattam, mert Justin elnevette magát.
- Nyugi, csak vicceltem.- röhögött, én pedig elvörösödtem. Szerencsére kihozták az étlapokat, és egyből mögé bújtam, hogy ne lássa az arcom. Nemsikerült.
- Bajvan?- kérdezte, elég aggodalmas arccal, miközben lehajtotta a kezemben fogott étlapot.
- Ja, semmi. Csak meleg van.- füllentettem és a napra mutattam.
- Hát oké.- mondta, majd újra elnevette magát, és én is. Rendeltem egy tojás omlettet, áfonya shake-kel. Hogy Justin mit rendelt, azt nem tudom. Elég furcsán nézett ki. Én előbb végeztem, ezért szóltam hogy elmegyek átöltözni. Oda mentem a pulthoz és megkérdeztem merre tudok átöltözni.
- Látod ott azt a faházat?- mutatott a srác egy jó hosszú faházra. - Ott tudsz átöltözni. Van mosdó is,ha szükséged lenne rá.- mondta, én pedig bólintottam, és elindultam a házhoz. Oda fele még egyszer hátrapillantottam, és tekintetemmel kerestem Justint, de sehol nem találtam. Amilyen gyorsan tudtam, felöltöztem, és a kapott kulccsal elzártam a cuccom. Amint kiértem, egyből észrevettem a rám váró Justint. Felső teste csillogott a víztől, ezek szerint már beállt egy zuhany alá.
- Készen vagyok.- mondtam, és elindultam a víz felé, de visszarántott.
- Először bekell vizezned magad.- mutatott egy szabadtéri tusolóhoz. Beálltam alá, megengedtem a vizet, de amint néhány csepp a bőrömre ért, egyből elugrottam.
- Ez hideeeg.- sikítottam, és fázós fejjel Justinra néztem.
- Gyere.- fogta meg a kezem, beállt velem a tusoló alá, megengedte a vizet, és jó szorosan magához húzott. Így már nem volt annyira hideg. Felnéztem Justinra, aki még szorosabban ölelt.
- Köszi.- mondtam, és elhúzódtam tőle, de a kezét megfogtam, és húzni kezdtem a víz felé.
Amint beértünk, fröcskölni kezdtem, amit Justin csata kihívásnak vett, ezért vissza is fröcskölt. Hatalmas nagy vizi csata lett belőle. Míg a végén Justin fel nem kapott, és nem indult meg velem a mély víz felé.
- ÁÁÁÁ, Justin tegyél le!- sikítottam, de nem is figyelt rám, hanem egyenesen belehajított a vízbe, de megragadtam a kezét, ezért ő is esett velem.
- Hééé, ez nem ér.- mondta, miközben hajából kirázta a vizet.
- Dehogyisnem!- mondtam, nevetve, és közelebb úsztam hozzá.
- Alexa.- nézett mélyen a szemembe.
- Igen?- kérdeztem, és ekkor Justin ajkait az enyéimhez nyomta.

4. Fejezet - Beleszerettem

Felébredtem az éjszaka közepén. Rá néztem az órára. 3 órát mutatott. Éreztem, ahogyan két kar körém fonódik, és szorosat szorít. Justin volt az. A mellkasán pihentettem a fejem. Hirtelen furcsa érzés öntött el. A hasamban, mintha pillangók repdestek volna. A szívem gyorsabban vert, mint általában. Nagyon furcsa volt. Éreztem, hogy Justin szíve is erőteljesen dobog.
- Ébren vagy?- kérdezte, én pedig felemeltem a fejem, és bólintottam.
- Te mióta vagy ébren?- kérdeztem vissza, fáradt, nyűgös hangon.
- Nem is aludtam.- mondta, tényleg, friss hangon.
- De miért?- faggattam tovább.
- Mert figyeltelek.- felelte, és még jobban magához húzott, kényszerítve hogy átöleljem.
- Am..bocsi hogy rajtam aludtam el.- kértem bocsánatot, és éreztem hogy elpirulok.
- Nembaj. Kényelmes volt így.- mondta, és hallottam a hangjában, hogy élvezi a helyzetet.
- Szerintem Én felmegyek.- mondtam, majd elengedtem Justint, felálltam a kanapéról, és a lépcső felé mentem.
- Várj!- szólt utánam, én pedig megfordultam. Nem vettem észre, hogy utánam is jött, ezért a megmaradt lendület miatt, karjai közt találtam magam.
- Mii..az?- kérdeztem, megszeppenve.
- Csak..arra gondoltam..aludj nálam.- mondta, én pedig el kerekedett szemekkel fürkésztem rezzenéstelen arcát.
- Öm..oké.- feleltem. - De akkor te hol alszol?- kérdeztem, és eltöprengtem egy pillanatra.
- Veled. Ha nem baj.- válaszolta, én pedig válasz kép megráztam a fejem.
Felmentünk a lépcsőn, kinyitott előttem egy ajtót. Beléptem, de nem láttam semmit a korom sötétben. Justin megfogta a kezem, és elvezetett az ágyához. Leültem, majd elfeküdtem, és vártam, mikor fekszik mellém. Pár percen belül már Ő is lefeküdt. Maga felé fordított, én pedig hozzá bújtam. Két erős karját körém fonta. így aludtunk el megint.

*Reggel*

Arra ébredtem, hogy valami mászik rajtam. Mikor kinyitottam a szemem, észrevettem hogy a kezemen mászik egy hatalmas pók.
- ÁÁÁÁÁÁ!!- sikítottam el magam, mire Justin szinte fel ugrott az ágyból.
- Mi a baj Alexa?- kérdezte Justin szinte fehér arccal.
- Egy pók.- dadogtam és elsírtam magam.
- Nyugii..ez csak a pókom.- próbált meg nyugtatni Justin, de nem ért el vele sokat.
- Utálom a pókokat!- kiabáltam, pedig nem szerettem volna.
- Nyugi már.- lépett hozzám, s szorosan megölelt.
Pár percig csendben ölelt, majd engedett szorításából, s kezével felemelte a fejem. Belenéztem barna, csillogó szemeibe. És ekkor tudatosult bennem. Beleszerettem. Arca egyre közeledett az enyémhez. Nem tudtam megtenni, még nem. Mikor az orra az enyémhez ért, elfordítottam a fejem, és elléptem tőle. Kimentem a szobából, az enyémbe. Mivel tegnap este kipakoltam, kirángattam a szekrényből egy farmert, toppot, és megkerestem kedvenc piros converse cipőmet. Ki szerettem volna menni, de Justin az ajtóm előtt várt.
- Ne haragudj.- kért bocsánatot, és szemeiben, láttam, hogy tényleg így gondolja.
- Nem baj..- adtam be a derekam, de igazából nem is haragudtam. Kellett volna?
- Mi lenne ha ma megmutatnám a várost?- kérdezte, én pedig felkaptam a fejem.
- Benne vagyok!- mondtam, és Justint kikerülve lementem a földszintre.

Justin szemszöge:

Tegnap, mikor Alexa játszott, teljesen elvette az eszemet. Már a kórházban is éreztem valamit, de akkor még nem ennyire. Tudom, hülyeség, de azt hiszem, szeretem. Gyönyörű lány. Ma, mikor Shas a pókom kimászott a terráriumából, és Alexa felsikított, kirázott a hideg. Nem tudtam hogy utálja a pókokat. És, miután megöleltem, majdnem megcsókoltam, elhívtam a városba. Szeretném megmutatni neki a próbatermet.
Lesiettem a lépcsőn. Alexa éppen evett, mikor leértem.
- Ha készen vagy indulhatunk.- mondtam, majd összeszedtem a kottákat, amiket szerencsére nem vett észre.
- Okés, már kész is vagyok.- felelte, miközben felvettem a gitártokot, és kisétáltam az ajtón. Kinyitottam Neki az anyós ülés ajtaját, majd mikor beszélt, elmosolyodtam.
- Hová megyünk?- kérdezte.
- Majd meglátod.- mondtam, és kigurultam a kapun. A próbaterem kb. 10 percnyire van kocsival tőlünk. Út közben benyomtam a rádiót, amiből pont az a számom szólt, amit tegnap Alexa énekelt. Nem tudhatja meg hogy én vagyok a híres Justin Bieber. Még nem! Leparkoltam a próbaterem előtt, és mutattam Alexának az irányt.
- Megjöttünk.- törtem meg a csendet, mert mikor észrevettem hogy Alexa elbambul, kissé elfogott az az érzés, hogy nem tetszik neki.
- Azta. Ez nagyon jó.- mondta, én pedig felröhögtem.
- Tudom. azért hoztalak ide.
- De miért pont ide? És Te honnan ismered ezt a helyet?
- Hát, itt szoktam gyakorolni.
- Ez óriási.!
- Megtennéd, hogy beállsz a mikrofon mögé? Kíváncsi vagyok valamire.- mondtam, és a kezébe nyújtottam a kottákat. Elindítottam a zenét, s akkor meghallottam Alexa hangját. Meseszép volt. Minden hangot eltalált, egy hamis sem volt köztük. Mikor vége lett a számnak, láttam hogy megkönnyebbülten néz félre. Közelebb léptem hozzá, és óvatosan, hátulról, átöleltem. Éreztem, hogy ugrik egyet, de nem húzódott el.
- Nagyon szép volt.- mondtam, és felemeltem a kottákat.
- Köszönöm. Szeretek énekelni.- válaszolta, mosolyogva.
- Mivel ez egy duett, mit szólnál ha felénekelnénk ketten is?- kérdeztem.
- Bennevagyok.- bólintott, s újra indítottam a zenét. Ő kezdett. Hangja passzolt a dallamhoz, mintha hozzá írtam volna. Aztán jöttem én. Amikor az utolsó sort énekeltem a versszakból, azt vettem észre, hogy élvezi.
Felváltva énekeltük a versszakokat, majd mikor a refrén következett, egyszerre vittük fel a hangunkat. Gyönyörűen kiénekelte, hang remegés nélkül. Sőt, még meg sem kellett erőltetnie magát. Megint ő, majd én következtem, és az utolsó 2 versszakot együtt énekeltük.
- Ez nagyon jó volt.- mondta, szép mosollyal arcán.
- Ugye? Nagyon passzol a hangod.
- A tiéd is. Egyszerűen meseszép. Nem is tudtam hogy énekelsz.
- Énsem hogy te énekelsz.
- Nem kérdezted.
- Mondhattad volna.
- Majd legközelebb mondom.- nevette el magát, majd én is.
Így telt a dél előtt.

Alexa szemszöge:

Mikor Justin megkért hogy énekeljem fel a dalt, meglepődtem. Még sosem énekeltem egy ilyen, szerelmes dalt. Amikor egyedül énekeltem, olyan nyersnek éreztem. De amikor mindketten énekeltük, a dal kiteljesedett. Justin hangja, és az enyém, nagy összhangban volt. Élveztem ezt a dél előttöt.
- Legközelebb is menjünk.- mondtam, teljesen feldobódva.
- Ennyire tetszett?- kérdezte.
- Igen. Nagyon nagyon tetszett.- feleltem, egyfolytában mosolyogva.
- Örülök, eleve azért vittelek el.- nevette el magát, amitől énis elnevettem magam.
- Ez a dal, olyan szép. Mintha egy szerelmespár énekelné.- mondtam, mire Justin felkapta a fejét.
- Tényleg olyan.- mondta, de már vissza is tért valami kis füzethez.
Felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a tv-t. Egy film ment, az Utolsó dal. Pont most kezdődött.
...
Mikor vége lett a filmnek, elbőgtem magam. Annyira megérintett, hogy nem bírtam ki, és sírva fakadtam. Idő közben Justin be is jött, mert azt hitte valami másért sírok. De nem. A film miatt. Vagy 10 percen keresztül győzködtem, hogy semmi bajom, csak szomorú a film, semmi több. Aztán nagy nehezen elhitte, de még kétszer visszajött, és a végén velem együtt nézte. Este, miután megfürödtem, rendeltünk pizzát, majd feljöttünk és táncoltunk egy menetet. Mondanom sem kell, én nyertem. Utána, kiengesztelés képen, ettünk egy kis fagyit. Amiből fagyi csata lett. Így telt az este

2 komii és kövii

3. Fejezet - Nem emlékszem

Hirtelen egy hatalmas csapódást éreztem az oldalamnál, és földre rogytam. Sötétség. Mindenhol.  Csak fájdalmat éreztem. Az oldalamban. Szúrt. Hol vagyok? Mi történt? Ezek a kérdések kavarogtak a gondolataimban. Hangok. Engem szólítanak. Vajon ki hív? Nem tudok felelni. Segítség.!

Pislákoló fényeket észleltem. Egyre nagyobb fény. Végre, már fusztrált a sötétség. Kinyitottam a szemem. Egy kórházi kórteremben ébredtem. Egy lány, és egy fiú ültek az ágyam mellett. Ismerős volt az arcuk. De nem emlékszem rájuk.
- Szia Alexa.!- köszönt rám a fiú, halvány mosollyal arcán.
- Helló.- nyögtem ki valami köszönés félét.
- Alexa, úgy megijedtünk. Minden rendben?- kérdezte tőlem a lány.
- Ti kik vagytok?- kérdeztem vissza meglepődve. Tényleg nem tudtam.
Hirtelen összenéztek, majd bólintottak egy aprót, és behívták az orvost.
- Hogy van kisasszony?- kérdezte a doktor úr, kedves, bársonyos hangon.
- Köszönöm, jól.- feleltem, és mosolyra húztam a szám.
- Emlékszik valamire?- tette fel újabb kérdését.
- Semmire.- jelentettem ki, és észrevettem az aggodalmat az arcán.
- Rendben. Kisasszony. Önnel minden rendben. Amint látom, szeretne hazamenni. Ez egy feltétellel megoldható. Van egy fiam, Justin, aki majd mindent elmesél. Haza nem engedem, hanem beköltözik a lakásunkba, és majd ott, idővel mindenre emlékezni fog.- mondta, vagyis, szinte már kijelentette, és éreztem hogy nincs választási lehetőségem.
- Köszönöm.- hálálkodtam.
- Behívnám a fiam, ha megengeded.- fordult az ajtó felé, és egy velem egykorú fiú lépett a kórterembe.
- Szia.- köszönt lelkesen, de láttam rajta hogy zavarban van. Ahogy én is.
- Szia.- köszöntem vissza, és felültem az ágyban. Ekkor a fiú, megfogta a kezem, és segített felállni. Nagy szemeivel arcom fürkészte.
- Segítek.- mondta, és felemelt egy bőröndöt, az ágyam mellől.
- Köszönöm.- néztem rá hálásan, amitől, mintha elpirult volna.
Amíg felöltöztem, megkértem hogy forduljon el, mert kicsit furcsa lett volna, ha látja ahogyan öltözöm. Egy kényelmes, sportos nacit, atlétát, és egy topánkát vettem fel. Felgumiztam a hajam, és Justinhoz léptem.
- Készen vagyok.- jelentettem ki, Ő pedig velem szembe fordult. Lefagyott arccal fürkészett. Furcsán néztem rá, amitől feleszmélt.
- Induljunk.- mondta, megfogta a bőröndöm, és kisétáltunk a folyosóra. Nem nagyon voltam még kórházban, de az illat, ami ott szált, nem tetszett. Kisétáltunk a nagy ajtón, én pedig egy nagyot szippantottam a friss levegőből. Követtem Justint, aki egy hatalmas, fehér autó csomagtartójában helyezte el a bőröndöm.
Kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját, de én inkább a hátsó ajtóhoz léptem, és beszálltam. Megkerülte az autót, és beszállt ő is. Elindította a motort, lassan, rálépett a gázra, és elindultunk. Néha - néha belepillantott a fenti tükörbe, és figyelt. Úgy fél óra utazás után, leparkolt, egy hatalmas, 3 emeletes ház előtt. Amikor kiszálltam, azt hittem elájulok. Hirtelen Justin lépett mellém, megfogta a kezem, és vezetni kezdett.
- Gyere.- kérte, én pedig vele egyforma tempóban sétáltam. Mondjuk, fogta a kezem, amitől, nem is kicsit elpirultam.
Amikor beértünk, elkerekedett a szemem. Nappali, konyha. A nappaliban plazma tv, kanapé, a konyhában három ajtós hűtő, pultok, székek.
- Ez meseszép.- mondtam, és csodálkozva néztem Justinra.
- Várj, míg meglátod a többit.- mondta mosolyogva.
Elindult a lépcső felé, majd fel is ment rajta. Követem, és amikor felértem, egy kisebb panzió fogadott.
Benyitott egy ajtót, és letette a bőröndöm. Amint beléptem a szobába, ámulva néztem körbe. Nagy, kék ágy, hatalmas szekrény, terasz, plazma tv, táncgép, kanapé, és egy külön fürdőszoba.
- Ez lesz a szobád.- jelentette ki, én pedig némán bámultam.
- Ez?- kérdeztem vissza, sipákolós hangon.
- Nem tetszik? kérdezte aggódó hangon.
- De, nagyon is. Ez meseszép!- áradoztam, és elindultam az üvegajtó felé. A korláthoz léptem, és kihajoltam. Két kezet éreztem a derekamnál, aminek következtében megfordultam a tengelyem körül. Justin, mosolyogva fürkészte az arcom. A mosolya, valamiért nagyon tetszett.
- Kérlek, ne hajolj ki ennyire, mert le fogsz esni.- kért, vicces, megható hangon. Hirtelen elnevettem magam.
- Jajj, ezt a hangot ne.- nevettem, a hasamat fogva.
- Miért, aranyos, nem?- kérdezte megint, olyan hangon.
- Nee..kérlek!-  nevettem továbbra, is. Felnéztem rá, néhány másodpercig szemeztünk, majd mind ketten elnevettük magunkat.
Bementem a szobába, és leültem az ágyra, törökülésbe.
- Ha valamire szükséged van, lent megtalálsz.- mondta Justin, és azzal ki is ment. Hátradőltem az ágyon, és sóhajtottam egy nagyot. Semmi emlék nem villant be.  Felültem, leszálltam az ágyról, és körbenéztem. Megfogtam a bőröndöm, kerestem egy törölközőt, és egy pizsit. Benyitottam a fürdőmbe, és tátva maradt a szám. Egy Jakuzzi, volt bent, meg persze, mosdókagyló, és egy wc. Odaléptem a jakuzzihoz, nyomkodtam egy ideig, de mivel nem boldogultam vele, gondoltam szólok Justinnak. Éppen a kanapén ült, és gitározott. Gitár. És ekkor bevillant. Én tudok gitározni.
Köhintettem egy aprót, mire hátra fordult.
- Öm, nem tudom hogy kell elindítani azt az izét a fürdőben.- dadogtam, ő pedig elnevette magát.
- Mindjárt segítek. - mondta, és ráütött egyet a kanapéra, jelezve, hogy üljek le. El kezdett játszani. Nagyon szépen szólt. Miután vége lett, letette a gitárt.
- Na megyek, elindítom azt az izét.- röhögött.
Megvártam míg felmegy, és megfogtam a gitárt, elhelyeztem az ölemben, elém tettem a kottát, lefogtam az akordot, és megpengettem a húrokat. Csak játszottam, és játszottam. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy Justin régóta hallgat. Miután végeztem letettem a gitárt, felálltam, és elindultam a lépcső felé. Észrevettem Justint, ahogy a lépcsőn ül. Mosolyogva figyelt.
- Te mióta ülsz itt?- kérdeztem, és megálltam előtte, pár lépésre.
- Kb 5 perce.- nevette el magát, kissé kínosan.
- Hát, nem vettelek észre. Annyira belemerültem.- mondtam, és felmentem a lépcsőn. Mikor vissza néztem, Justin még ott ült. Hm. Kedves srác. Gyorsan bementem a fürdőbe, levetkőztem, és beültem a jakuzziba.
Kicsit furcsa volt, mert nem igazán ültem még ilyenben. Úgy 15 perc után kiszálltam, megtörölköztem, és felvettem a pizsimet. 7 óra körül lehetett. Mivel unatkoztam, inkább lementem a földszintre.
Mivel Justint nem találtam sehol, megnéztem a konyhát. Kinyitottam a hűtőt, kivettem egy dobozos kólát, és felbontottam. Gondoltam, mivel Justin nincs itt, gitározom még egy kicsit. Leültem a kanapéra, és elkezdtem valamit játszani. Hirtelen eszembe jutott egy dallam. Lejátszottam, újra és újra, majd tovább és tovább.
Ajtó csapódást hallottam, ezért letettem a gitárt. Justin lépett be az ajtón.
- Mi az amit játszottál?- kérdezte, én pedig szem rebbenés nélkül figyeltem.
- Nem tudom. Csak úgy eszembe jutott ez a dallam.- mondtam, és megráztam a vállam.
- Ne játszd le többet oké?- kérdezte, ingerülten.
- Rendben.- feleltem, és bámultam magam elé.
- Ne haragudj, csak nem szeretem ezt a dalt.- mondta, és leült mellém.
- Semmi baj.- mondtam mosolyogva.
Az egész estét végig beszélgettük. Megkérdezte, hogy emlékszem-e valamire, vagy esetleg valakire.
A válaszom nem volt. Mesélt egy kicsit magáról, kiderült hogy 17 éves ő is, mint én. Egyszer csak azt vettem észre, hogy fél 1 van. Justin már félig meddig aludt, ezért én is lehunytam a szemem, és elfeküdtem. Csak, éppen, Justin mellkasára.

2.Fejezet - A nyár első napja

Upsz. Mark kicsit ideges volt, látszott rajta. Nessy pedig zavarban volt, mert elszúrta a pillanatot.
- Ne haragudj. Sajnálom.- kértem bocsánatot amint ideért hozzánk.
- Jajj semmi baj.- húzott magához, jó szorosan megölelt, és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Biztos? Komolynak tűnt.- kérdeztem, mert tudtam, ez így nem jó.
- Persze. Dehogy komoly. Csak szórakozok.- felelte, Én pedig ledöbbentem a válaszán. Hogy Mark szórakozzon egy lánnyal? Ilyen nincs.
- De ez nem helyes! Ha nem akarsz Tőle semmit, akkor mond meg Neki. Ezt így nem lehet!- szidtam le, de láttam rajta hogy cseppet sem érdekelte.
- Jó, felfogtam. Mehetünk?- kérdezte türelmetlenül.
- Mehetünk.- feleltem. Nyújtotta a kezét, Én pedig megragadtam, összekulcsolva ujjaimat az övéivel.
Szép lassan sétáltunk, amikor szembe jött velem egy 17 éves körüli fiú, és nekem jött.
- Neharagudj.- kért bocsánatot, és azzal el is ment.
- Hát ez meg?- kérdeztem magamban.
Nagyon ismerős volt az arca, de nem láttam sokat belőle, mert napszemüvege eltakarta szemeit, és sapka volt a fején. Mark csak figyelt, de kissé dühös lehetett, amiért nem figyelt, és nekem jött.
- Alexa, ez a srác nem Justin Bieber volt?- kérdezte Nessy.
- Ugyan Nessy. Mit keresne pont itt, pont Justin Bieber?- feleltem kérdésére kérdéssel.
- Nem tudom, de nagyon hasonlított rá.- felelte, Én pedig csak megráztam a fejem.
- De Alexa, biztos hogy nem Ő volt?- értetlenkedett tovább barátnőm.
- Nessy, ha annyira érdekel menny utána, és kérdezd meg!- förmedtem Rá, de már bántam.
- Jó oké, értettem.- mondta sértődötten.
- Na Nessy neharagudj. Csak nagyon valószínűtlennek tartom, hogy Justin Bieber nekem jöjjön.- hárítottam, és bocsánatot kértem.
- Végülis, lehetetlen.- adta be derekát, és nevetve belémkarolt.
- Na ugye.- nevettem fel vele, és tovább sétáltunk.
Mikor hazaértünk, rendeltünk pizzát, mert nagyon nem volt kedvem semmit sem főzni. Mert amikor anyuék dolgoznak, Én szoktam főzni Mark-nak, és saját magamnak is. De most inkább pihentem. Leültünk a kanapéra, és kerestünk valami jó filmet. De mivel nem találtunk semmit, ezért inkább hagytuk.
- Unatkozom.- törtem meg a csendet, és rátámaszkodtam a kezemre.
- Én is.- helyeselt Nessy, és neki dőlt a vállamnak.
- Hát, Én annyira nem, mert jó nézni ahogy szenvedtek.- nevetett Mark, és oldalba lökött.
- Na várjál csak.!- mondtam, és egér utat adtam neki hogy meneküljön.
- Kapj el ha tudsz!- kiáltotta, és megindult a lépcső felé. Felszaladt, és hallottam ahogy becsapódik az ajtaja.
Gyorsan felrohantam, és berontottam a szobájába. De nem találtam. Ekkor egy kezet éreztem a hasamnál, átölelte a derekam, a másikkal pedig befogta a számat.
- Sosem nyerhetsz.- suttogta a fülembe, Én pedig ellazultam, mert tudtam hogy Mark az. El vezetett az ágyáig, és rálökött. A hátamon feküdtem. Feltolta a pólóm, száját a hasamra helyezte, és kifújta a levegőt.
Hangosan felnevettem, mert iszonyatosan csikis vagyok. Megragadtam a kezét,lerántottam mellém, és gyorsan ráültem a hasára. Elkezdtem böködni az oldalát, Ő pedig fogta a derekam. Hirtelen felült, én pedig összekulcsoltam a lábaimat a derekán. A hátamra döntött, és puszikat nyomot az arcomra minden hova. Na ez az ami nagyon idegesít. Gyorsan hátra löktem, ő volt alul. Vagyis lett volna, ha megint fel nem ül. Az arcunk olyan közel került egymáshoz, hogy össze ért az orrunk. Ekkor olyan  történt aminek nem szabadna. Ajkaink összeértek, a szemeim kitágultak. Mikor elváltunk egymástól, fürkésztem az arcát. Megrándult egy nevető ránc az arcán. Most én következtem. Ajkaim az övéihez nyomtam, miközben hátradőlt. Nyelve behatolást követelt, amit minden gondolkodás nélkül engedtem. Ezzel a szimpla szájra puszi átváltott heves csókolózásba. Felhúzta a pólóm, és kibujtatott belőle. Egy hirtelen mozdulattal megfordult, így már Én voltam alul. Megmarkoltam a pólóját, és egy mozdulattal levettem róla. Kicsit felemelt, hogy elérje a melltartóm kapcsát. Kikapcsolta, és levette rólam. Mikor meglátta a nőiességem, szemei kitágultak. Az övéhez nyúltam, kicsatoltam, és lehúztam a nadrágját, vagyis húztam volna ha ment volna. Amíg Ő a nadrágját vette le, Én is kibújtam az enyémből.Ő is megszabadult a nadrágjától, és a boxerétől is egyszerre. Én is levettem az alsó neműm, és elfeküdtem az ágyon. Hagytam hogy megtörténjen.
Meg is történt.
Nem hiszem el. Kimásztam az ágyából és felöltöztem. Kirontottam az ajtón, leügettem a lépcsőn, kitártam az ajtónkat és kifutottam az utcára. Csak futottam és futottam. És megtörtént a baj.

1. Fejezet - Hurrá, nyári szünet!

Reggel hatalmas csörömpölésre ébredtem. Kinyitottam a szemem, ránéztem az íróasztalomon heverő órámra ami 5:37-et mutatott. Na ennyit a 7-ig alvásról. Mivel nem tudtam vissza aludni, kimásztam az ágyból, és bementem a fürdőmbe. Megmostam a fogamat, megfésülködtem, és copfba fogtam a hajam. Kimentem, és megálltam a szekrényem előtt. Ma van az utolsó nap a suliban, ezért szeretnék csinos, de egyben laza is lenni. Végül csak megfogtam egy rózsaszín csőfarmert, egy laza toppot, a farmer dzsekim, és a kedvenc topánkámat, és felöltöztem. Kiegészítőnek megkerestem a kistáskám. Gondoltam megnézem mi lehetett ez a nagy csörömpölés, lementem a földszintre. Sejthettem volna. A bátyám Mark állt a hűtőszekrény előtt és valamit evett. Lassan a háta mögé osontam és ráugrottam a hátára.
- ÁÁÁÁÁ- üvöltötte el magát, és eldobta amit a kezében tartott.
- Nyugi, csak Én vagyok.- suttogtam, és leszálltam Róla.
- Te nem vagy normális, komolyan mondom.- szidott le, kissé elcsuklott hangon.
- Jólvan, bocsánat.- hüppögtem, és szomorú fejet vágtam.
- Nincs semmi baj. Gyere ide.- húzott magához és szorosan megölelt. Hát igen. Nagyon szeretjük egymást.
- Amúgy hogy kerülsz ide?- törtem meg a csendet.
- Éhes voltam, és gondoltam bekapok valamit.- magyarázkodott. - És Te?
- Felébredtem, ugyanis valaki elkezdett csörömpölni.- mondtam, a "valaki" szót kicsit hangsúlyozva.
- Fogalmam sincs ki lehetett.- nevette el magát, és leült a konyhapulthoz.
- Anyuék már elmentek?- kérdeztem, miközben elővettem a hűtőből egy dobozos kólát.
- Igen már rég.- felelte Mark, egy banánt (?) rágcsálva. Mindig sokat eszik, de sovány marad. Nemtudom hogyan csinálja. És az, hogy anyuék már elmentek, azt jelentette, hogy egész nyáron nem látom Őket. Fontos üzletemberek, a munkájuknak élnek. Hónaponta talán egy hetet vannak itthon, abból is csak 2 napot pihennek, a maradék 5-öt a munkájukkal töltik. Mi pedig elmegyünk valahová, amikor éppen nem a suliban kell görnyednünk.
- Kérsz Teis?- kínáltam meg Mark-ot is, de válaszként csak megrázta a fejét. Bebattyogtam a nappaliba a kólámmal, és leültem a kanapéra. Benyomtam a TV-t, rátettem a VIVA-ra, ahol éppen Justin Bieber dala ment. Nem nagyon rajongok a srácért, de azért elhallgatom. Hirtelen megcsörrent a telefonom, és kijelezte Nessy számát. Felvettem.
- Sziiia.- köszönt kicsit vinnyogó hangon.
- Szióka.- köszöntem vissza.
- Átmehetek hozzátok?- kérdezte, és éreztem hogy indluásra készen áll.
- Persze, gyere.- mondtam, és elmosolyodtam.
- Okés, mindjárt ott vagyok. Szia.- ezzel ki is nyomott.
Gyorsan kirohantam a konyhába, szólni Mark-nak hogy Nessy jön. Elővettem a barátnőmnek is egy kólát, és kerestem egy chips-et is. Amint visszaültem volna a kanapéra, csengettek. Odarohantam az ajtóhoz, és olyan lendülettel nyitottam ki, hogy majdnem kiesett a helyéről. Beengedtem Nessy-t,  és a kezébe nyomtam a kóláját. Ő is nagyon csinosan volt felöltözve, bár Ő inkább rockos, mint laza.
- Szia Nessy.- köszönt Mark teli szájjal. Hogy bír ennyit enni?
- Szia Mark. Végre utolsó tanítási nap. Éljen!- ugrándozott örömében Nessy.
- Igen. De indulhatnánk is.- mondtam, és karon ragadtam Nessy-t.
Kirángattam az utcára, és elindultam a suli felé. Az egész utat végig hülyültük. Nekem már minden bajom volt a röhögéstől, majdnem elütött egy biciklis, úgyhogy kemény vagyok.
Mikor megérkeztünk, belöktem az épület ajtaját. A szokásos dolgok mentem ma is. A srácok papír repülővel dobálták egymást, vagy kajával. A lányok magazinokat nézegettek, közben fel fel sikítottak mikor egy szelet szalámi eltalálta Őket. Hát, ilyen Nálunk az utolsó nap. Az órák viszonylag gyorsan elmentek, vagy filmet néztünk, vagy kimehettünk az udvarra. Ebédszünetben vettem két hamburgert, Nessyvel azt ettük meg. Minden oké volt. Éppen indultunk volna hazafelé, amikor megláttam Mark-ot Rebeca-val, amint csókolóznak. Gyorsan félre rántottam Nessy-t, nehogy észrevegyenek. De már késő volt. Nessy odaordibált Mark-nak, aki elengedte a lányt és felénk jött. Upsz.