8. Fejezet - JUSTIN!!!

/ Sziiaasztok..! a mai részben új szereplő bukkan fel. Remélem tetszeni fog nektek. Sok puszii..: Bajusz*-* xxx /

ZENE!!! 

*Alexa szemszöge*

Justin miután összeverekedett Markal, csodálatos meglepetést csinált nekem. Egyszerűen elvarázsolt, és az a felirat Egyből lerohantam, és egyenesen a nyakába ugrottam, majd szorosan megölelt, és megcsókolt.
Este megfűztem engesztelés képpen, hogy nézze meg velem a kedvenc filmem. Egész végig átölelt, míg el nem aludtam.

Reggel:

Kinyitottam a szemeimet, és Justin szobájában találtam magam, viszont az ágy üres volt mellettem. Vajon Justin az én szobámban aludt?
Kimásztam az ágyból, és átmentem az én szobámban, de Justin nem volt ott.
Lementem a lépcsőn, egyenesen a konyhába, de ott sem volt. Végig kutattam az egész lakást, de sehol nem találtam meg. Mikor éppen mentem volna le az alaksorba, megláttam egy ajtót, amire "Justin" felirat volt írva.
Óvatosan megközelítettem, s éppen nyomtam volna le a kilincset, mikor ajtócsapódást hallottam. Ez biztos Justin - gondoltam magamban.
- Alexa.- hallottam ahogy engem szólít.
- Ittvagyok.- mondtam, és gyorsan kirohantam a nappaliba.
- Szia Kicsim.- köszöntött egy jó hosszú csókkal, amit viszonoztam néhány kisebbel.
- Hol voltál?- toltam el magamtól, s mélyen szemeibe néztem. Tudom hogy utálja, amikor így nézek.
- Elmentem sétálni.- mondta, széles mosolyra húzva a száját.
Sétálni ilyenkor? Hát ő tudja, nem én.
- És merre sétáltál?- tettem fel egy költői kérdést, és reméltem ezzel megfogom.
Láttam hogy kicsit gondolkozik, de gondoltam nem szólok, hátha bevallja, hol is volt valójában.
- A partra mentem.- felelte, és zsebre tette kezeit.
- De a part az 2 órányira van innen.- néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Tudom.- adta meg egyszerű egy szavas válaszát.
- Mikor indultál?- csak úgy jöttek belőlem a kérdések.
- Mi ez valami kifaggatás?- csattant fel, és felviharzott az emeletre. Csak az ajtó csapódást hallottam.
Hogy lehettem ilyen bunkó? Ha akarja elmondja, ha nem hát nem. Felmentem a szobámba, , lefürödtem, megcsináltam a hajam, felöltöztem, feltettem egy alap sminket, és kimentem az utcára. Sétáltam és sétáltam, amikor megláttam egy üzlet kirakatán, hogy munkást keresnek. Remek, el most jól jönne nekem, segítene kikapcsolódni. Egy könyves bolt volt az üzlet, nagyon hangulatos, egy csomó remek könyvel.
- Segíthetek valamiben?- kérdezte egy bársonyos férfi hang.
- Az állás miatt jöttem.- feleltem kedvesen.
- Rendben. Nos, pénztárosra lenne szükségünk, 3 hónapra, amíg vissza nem jön a lány, akié eredetileg lenne. Biztos vagy benne?- húzta pimasz mosolyra a száját.
- Igen, biztos. Amúgy, Alexa Rainbow vagyok.- nyújtottam a kezem, és észrevettem hogy a srác ledermed.
- Austin Mahone.- ráztunk kezet. - Holnap már kezdhetsz is, ha gondolod.- mosolygott még mindig aranyosan.
- Bennevagyok. Esetleg a telefon számomat megadjam?- kérdeztem Austintól.
- Hát, nem ártana, mert így akármikor el tudnálak érni, ha van valami.- mondta, én pedig lediktáltam neki a számom.
- Köszi.- mosolygott még mindig.
- Nincsmit, amúgy nem tudsz valamerre egy jó kis kávézót?- kérdeztem, mert igencsak meginnék egy meleg kávét.
- De, ha gondolod elkísérlek, úgy is ebédszünetem van.- ajánlotta fel, és ez most pont jó alkalom arra, hogy esetleg jobban megismerjem, elvégre a főnököm vagy mi.
- Persze, menjünk.- mosolyodtam el, és kiléptem a kellemes időre.
Nemsokkal később meg is érkeztünk, és elfoglaltunk egy kettes ülőhelyet.
- Mit hozhatok?- jött hozzánk egy kedves, mosolygós pincérnő.
- Én egy narancslevet kérek, a hölgynek pedig egy kávés turmixot.- szólalt meg hirtelen Austin, és rám mosolygott.
- Rendben, egy kis türelmet és máris hozom.- azzal el is ment a pincérnő.
Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom, és megjelent Justin száma és neve a kijelzőn. Mióta is van meg a száma? Minden esetre felvettem.
- Igen?
...
- Itt vagyok egy kávézóban.
...
- Austinnal, a főnökömmel.
...
- Na miaz? Most meg te faggatsz engem?- csattantam fel és kinyomtam.

- Valami baj van?- nézett rám Austin aggódóan.
- Semmi, csak a barátommal összevesztünk.- mondtam csalódottan.
- Öm, nem akarok tolakodó lenni, de Justin Bieber a te barátod ugye?- kérdezte, én pedig teljesen ledöbbentem, hogy mégis honnan tudja ezt.
- Igen, Ő. De honnan tudod?
- Csak ismerem, és onnan.
- Értem.
- Tessék, itt a narancslé, és a kávés turmix.- hozta ki a rendelésünket a pincérnő.
- Köszönjük.- mondtam kedvesen, mosolyogva a szintén kedves nőre.
Csendben elfogyasztottuk a rendelésünket, majd egy nagyon jó ötletem támadt.
- Nincs kedved sétálni egyet? Nem igazán ismerem még a környéket, és esetleg megmutathatnál néhány helyet.- kérdeztem Austintól, aki látszólag örült a kérdésemnek.
- De, gyere menjünk.- kifizette a számlát amit alig hagytam, mert nem akartam hogy rám költsön, de hallani sem akart róla hogy én fizessek.
Megmutatta a bevásárló központot, a parkot, a mozit, és még egy csomó mindent. Nagyon szép ez az egész hely, és még a hangulat is kellemes Austinnal. Vele nem vagyok olyan kényelmetlen helyzetben mint Justinnal. Amikor elővettem a telefonom, megnézni hogy mennyi az idő, 7 nem fogadott hívást jelzett a kijelző.
- Na Austin, azthiszem Én megyek.- mondtam, ezzel kicsit elszomorítva Austint.
- Hazakísérhetlek?- kérdezte, én pedig természetesen beleegyeztem.
Kb. 15 percet sétálhattunk, és már meg is érkeztünk.
- Köszönöm ezt a mai kellemes napot.- öleltem meg Austint, aminek következtében elpirult.
- Én köszönöm, hölgyem.- csókolta meg a kézfejem, és pedig elnevettem magam.
Besétáltam a házba, és csörömpölést hallottam. Egyből a konyhába rohantam és megtaláltam Justint a földön.
- JUSTIN!!!