3. Fejezet - Nem emlékszem

Hirtelen egy hatalmas csapódást éreztem az oldalamnál, és földre rogytam. Sötétség. Mindenhol.  Csak fájdalmat éreztem. Az oldalamban. Szúrt. Hol vagyok? Mi történt? Ezek a kérdések kavarogtak a gondolataimban. Hangok. Engem szólítanak. Vajon ki hív? Nem tudok felelni. Segítség.!

Pislákoló fényeket észleltem. Egyre nagyobb fény. Végre, már fusztrált a sötétség. Kinyitottam a szemem. Egy kórházi kórteremben ébredtem. Egy lány, és egy fiú ültek az ágyam mellett. Ismerős volt az arcuk. De nem emlékszem rájuk.
- Szia Alexa.!- köszönt rám a fiú, halvány mosollyal arcán.
- Helló.- nyögtem ki valami köszönés félét.
- Alexa, úgy megijedtünk. Minden rendben?- kérdezte tőlem a lány.
- Ti kik vagytok?- kérdeztem vissza meglepődve. Tényleg nem tudtam.
Hirtelen összenéztek, majd bólintottak egy aprót, és behívták az orvost.
- Hogy van kisasszony?- kérdezte a doktor úr, kedves, bársonyos hangon.
- Köszönöm, jól.- feleltem, és mosolyra húztam a szám.
- Emlékszik valamire?- tette fel újabb kérdését.
- Semmire.- jelentettem ki, és észrevettem az aggodalmat az arcán.
- Rendben. Kisasszony. Önnel minden rendben. Amint látom, szeretne hazamenni. Ez egy feltétellel megoldható. Van egy fiam, Justin, aki majd mindent elmesél. Haza nem engedem, hanem beköltözik a lakásunkba, és majd ott, idővel mindenre emlékezni fog.- mondta, vagyis, szinte már kijelentette, és éreztem hogy nincs választási lehetőségem.
- Köszönöm.- hálálkodtam.
- Behívnám a fiam, ha megengeded.- fordult az ajtó felé, és egy velem egykorú fiú lépett a kórterembe.
- Szia.- köszönt lelkesen, de láttam rajta hogy zavarban van. Ahogy én is.
- Szia.- köszöntem vissza, és felültem az ágyban. Ekkor a fiú, megfogta a kezem, és segített felállni. Nagy szemeivel arcom fürkészte.
- Segítek.- mondta, és felemelt egy bőröndöt, az ágyam mellől.
- Köszönöm.- néztem rá hálásan, amitől, mintha elpirult volna.
Amíg felöltöztem, megkértem hogy forduljon el, mert kicsit furcsa lett volna, ha látja ahogyan öltözöm. Egy kényelmes, sportos nacit, atlétát, és egy topánkát vettem fel. Felgumiztam a hajam, és Justinhoz léptem.
- Készen vagyok.- jelentettem ki, Ő pedig velem szembe fordult. Lefagyott arccal fürkészett. Furcsán néztem rá, amitől feleszmélt.
- Induljunk.- mondta, megfogta a bőröndöm, és kisétáltunk a folyosóra. Nem nagyon voltam még kórházban, de az illat, ami ott szált, nem tetszett. Kisétáltunk a nagy ajtón, én pedig egy nagyot szippantottam a friss levegőből. Követtem Justint, aki egy hatalmas, fehér autó csomagtartójában helyezte el a bőröndöm.
Kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját, de én inkább a hátsó ajtóhoz léptem, és beszálltam. Megkerülte az autót, és beszállt ő is. Elindította a motort, lassan, rálépett a gázra, és elindultunk. Néha - néha belepillantott a fenti tükörbe, és figyelt. Úgy fél óra utazás után, leparkolt, egy hatalmas, 3 emeletes ház előtt. Amikor kiszálltam, azt hittem elájulok. Hirtelen Justin lépett mellém, megfogta a kezem, és vezetni kezdett.
- Gyere.- kérte, én pedig vele egyforma tempóban sétáltam. Mondjuk, fogta a kezem, amitől, nem is kicsit elpirultam.
Amikor beértünk, elkerekedett a szemem. Nappali, konyha. A nappaliban plazma tv, kanapé, a konyhában három ajtós hűtő, pultok, székek.
- Ez meseszép.- mondtam, és csodálkozva néztem Justinra.
- Várj, míg meglátod a többit.- mondta mosolyogva.
Elindult a lépcső felé, majd fel is ment rajta. Követem, és amikor felértem, egy kisebb panzió fogadott.
Benyitott egy ajtót, és letette a bőröndöm. Amint beléptem a szobába, ámulva néztem körbe. Nagy, kék ágy, hatalmas szekrény, terasz, plazma tv, táncgép, kanapé, és egy külön fürdőszoba.
- Ez lesz a szobád.- jelentette ki, én pedig némán bámultam.
- Ez?- kérdeztem vissza, sipákolós hangon.
- Nem tetszik? kérdezte aggódó hangon.
- De, nagyon is. Ez meseszép!- áradoztam, és elindultam az üvegajtó felé. A korláthoz léptem, és kihajoltam. Két kezet éreztem a derekamnál, aminek következtében megfordultam a tengelyem körül. Justin, mosolyogva fürkészte az arcom. A mosolya, valamiért nagyon tetszett.
- Kérlek, ne hajolj ki ennyire, mert le fogsz esni.- kért, vicces, megható hangon. Hirtelen elnevettem magam.
- Jajj, ezt a hangot ne.- nevettem, a hasamat fogva.
- Miért, aranyos, nem?- kérdezte megint, olyan hangon.
- Nee..kérlek!-  nevettem továbbra, is. Felnéztem rá, néhány másodpercig szemeztünk, majd mind ketten elnevettük magunkat.
Bementem a szobába, és leültem az ágyra, törökülésbe.
- Ha valamire szükséged van, lent megtalálsz.- mondta Justin, és azzal ki is ment. Hátradőltem az ágyon, és sóhajtottam egy nagyot. Semmi emlék nem villant be.  Felültem, leszálltam az ágyról, és körbenéztem. Megfogtam a bőröndöm, kerestem egy törölközőt, és egy pizsit. Benyitottam a fürdőmbe, és tátva maradt a szám. Egy Jakuzzi, volt bent, meg persze, mosdókagyló, és egy wc. Odaléptem a jakuzzihoz, nyomkodtam egy ideig, de mivel nem boldogultam vele, gondoltam szólok Justinnak. Éppen a kanapén ült, és gitározott. Gitár. És ekkor bevillant. Én tudok gitározni.
Köhintettem egy aprót, mire hátra fordult.
- Öm, nem tudom hogy kell elindítani azt az izét a fürdőben.- dadogtam, ő pedig elnevette magát.
- Mindjárt segítek. - mondta, és ráütött egyet a kanapéra, jelezve, hogy üljek le. El kezdett játszani. Nagyon szépen szólt. Miután vége lett, letette a gitárt.
- Na megyek, elindítom azt az izét.- röhögött.
Megvártam míg felmegy, és megfogtam a gitárt, elhelyeztem az ölemben, elém tettem a kottát, lefogtam az akordot, és megpengettem a húrokat. Csak játszottam, és játszottam. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy Justin régóta hallgat. Miután végeztem letettem a gitárt, felálltam, és elindultam a lépcső felé. Észrevettem Justint, ahogy a lépcsőn ül. Mosolyogva figyelt.
- Te mióta ülsz itt?- kérdeztem, és megálltam előtte, pár lépésre.
- Kb 5 perce.- nevette el magát, kissé kínosan.
- Hát, nem vettelek észre. Annyira belemerültem.- mondtam, és felmentem a lépcsőn. Mikor vissza néztem, Justin még ott ült. Hm. Kedves srác. Gyorsan bementem a fürdőbe, levetkőztem, és beültem a jakuzziba.
Kicsit furcsa volt, mert nem igazán ültem még ilyenben. Úgy 15 perc után kiszálltam, megtörölköztem, és felvettem a pizsimet. 7 óra körül lehetett. Mivel unatkoztam, inkább lementem a földszintre.
Mivel Justint nem találtam sehol, megnéztem a konyhát. Kinyitottam a hűtőt, kivettem egy dobozos kólát, és felbontottam. Gondoltam, mivel Justin nincs itt, gitározom még egy kicsit. Leültem a kanapéra, és elkezdtem valamit játszani. Hirtelen eszembe jutott egy dallam. Lejátszottam, újra és újra, majd tovább és tovább.
Ajtó csapódást hallottam, ezért letettem a gitárt. Justin lépett be az ajtón.
- Mi az amit játszottál?- kérdezte, én pedig szem rebbenés nélkül figyeltem.
- Nem tudom. Csak úgy eszembe jutott ez a dallam.- mondtam, és megráztam a vállam.
- Ne játszd le többet oké?- kérdezte, ingerülten.
- Rendben.- feleltem, és bámultam magam elé.
- Ne haragudj, csak nem szeretem ezt a dalt.- mondta, és leült mellém.
- Semmi baj.- mondtam mosolyogva.
Az egész estét végig beszélgettük. Megkérdezte, hogy emlékszem-e valamire, vagy esetleg valakire.
A válaszom nem volt. Mesélt egy kicsit magáról, kiderült hogy 17 éves ő is, mint én. Egyszer csak azt vettem észre, hogy fél 1 van. Justin már félig meddig aludt, ezért én is lehunytam a szemem, és elfeküdtem. Csak, éppen, Justin mellkasára.