4. Fejezet - Beleszerettem

Felébredtem az éjszaka közepén. Rá néztem az órára. 3 órát mutatott. Éreztem, ahogyan két kar körém fonódik, és szorosat szorít. Justin volt az. A mellkasán pihentettem a fejem. Hirtelen furcsa érzés öntött el. A hasamban, mintha pillangók repdestek volna. A szívem gyorsabban vert, mint általában. Nagyon furcsa volt. Éreztem, hogy Justin szíve is erőteljesen dobog.
- Ébren vagy?- kérdezte, én pedig felemeltem a fejem, és bólintottam.
- Te mióta vagy ébren?- kérdeztem vissza, fáradt, nyűgös hangon.
- Nem is aludtam.- mondta, tényleg, friss hangon.
- De miért?- faggattam tovább.
- Mert figyeltelek.- felelte, és még jobban magához húzott, kényszerítve hogy átöleljem.
- Am..bocsi hogy rajtam aludtam el.- kértem bocsánatot, és éreztem hogy elpirulok.
- Nembaj. Kényelmes volt így.- mondta, és hallottam a hangjában, hogy élvezi a helyzetet.
- Szerintem Én felmegyek.- mondtam, majd elengedtem Justint, felálltam a kanapéról, és a lépcső felé mentem.
- Várj!- szólt utánam, én pedig megfordultam. Nem vettem észre, hogy utánam is jött, ezért a megmaradt lendület miatt, karjai közt találtam magam.
- Mii..az?- kérdeztem, megszeppenve.
- Csak..arra gondoltam..aludj nálam.- mondta, én pedig el kerekedett szemekkel fürkésztem rezzenéstelen arcát.
- Öm..oké.- feleltem. - De akkor te hol alszol?- kérdeztem, és eltöprengtem egy pillanatra.
- Veled. Ha nem baj.- válaszolta, én pedig válasz kép megráztam a fejem.
Felmentünk a lépcsőn, kinyitott előttem egy ajtót. Beléptem, de nem láttam semmit a korom sötétben. Justin megfogta a kezem, és elvezetett az ágyához. Leültem, majd elfeküdtem, és vártam, mikor fekszik mellém. Pár percen belül már Ő is lefeküdt. Maga felé fordított, én pedig hozzá bújtam. Két erős karját körém fonta. így aludtunk el megint.

*Reggel*

Arra ébredtem, hogy valami mászik rajtam. Mikor kinyitottam a szemem, észrevettem hogy a kezemen mászik egy hatalmas pók.
- ÁÁÁÁÁÁ!!- sikítottam el magam, mire Justin szinte fel ugrott az ágyból.
- Mi a baj Alexa?- kérdezte Justin szinte fehér arccal.
- Egy pók.- dadogtam és elsírtam magam.
- Nyugii..ez csak a pókom.- próbált meg nyugtatni Justin, de nem ért el vele sokat.
- Utálom a pókokat!- kiabáltam, pedig nem szerettem volna.
- Nyugi már.- lépett hozzám, s szorosan megölelt.
Pár percig csendben ölelt, majd engedett szorításából, s kezével felemelte a fejem. Belenéztem barna, csillogó szemeibe. És ekkor tudatosult bennem. Beleszerettem. Arca egyre közeledett az enyémhez. Nem tudtam megtenni, még nem. Mikor az orra az enyémhez ért, elfordítottam a fejem, és elléptem tőle. Kimentem a szobából, az enyémbe. Mivel tegnap este kipakoltam, kirángattam a szekrényből egy farmert, toppot, és megkerestem kedvenc piros converse cipőmet. Ki szerettem volna menni, de Justin az ajtóm előtt várt.
- Ne haragudj.- kért bocsánatot, és szemeiben, láttam, hogy tényleg így gondolja.
- Nem baj..- adtam be a derekam, de igazából nem is haragudtam. Kellett volna?
- Mi lenne ha ma megmutatnám a várost?- kérdezte, én pedig felkaptam a fejem.
- Benne vagyok!- mondtam, és Justint kikerülve lementem a földszintre.

Justin szemszöge:

Tegnap, mikor Alexa játszott, teljesen elvette az eszemet. Már a kórházban is éreztem valamit, de akkor még nem ennyire. Tudom, hülyeség, de azt hiszem, szeretem. Gyönyörű lány. Ma, mikor Shas a pókom kimászott a terráriumából, és Alexa felsikított, kirázott a hideg. Nem tudtam hogy utálja a pókokat. És, miután megöleltem, majdnem megcsókoltam, elhívtam a városba. Szeretném megmutatni neki a próbatermet.
Lesiettem a lépcsőn. Alexa éppen evett, mikor leértem.
- Ha készen vagy indulhatunk.- mondtam, majd összeszedtem a kottákat, amiket szerencsére nem vett észre.
- Okés, már kész is vagyok.- felelte, miközben felvettem a gitártokot, és kisétáltam az ajtón. Kinyitottam Neki az anyós ülés ajtaját, majd mikor beszélt, elmosolyodtam.
- Hová megyünk?- kérdezte.
- Majd meglátod.- mondtam, és kigurultam a kapun. A próbaterem kb. 10 percnyire van kocsival tőlünk. Út közben benyomtam a rádiót, amiből pont az a számom szólt, amit tegnap Alexa énekelt. Nem tudhatja meg hogy én vagyok a híres Justin Bieber. Még nem! Leparkoltam a próbaterem előtt, és mutattam Alexának az irányt.
- Megjöttünk.- törtem meg a csendet, mert mikor észrevettem hogy Alexa elbambul, kissé elfogott az az érzés, hogy nem tetszik neki.
- Azta. Ez nagyon jó.- mondta, én pedig felröhögtem.
- Tudom. azért hoztalak ide.
- De miért pont ide? És Te honnan ismered ezt a helyet?
- Hát, itt szoktam gyakorolni.
- Ez óriási.!
- Megtennéd, hogy beállsz a mikrofon mögé? Kíváncsi vagyok valamire.- mondtam, és a kezébe nyújtottam a kottákat. Elindítottam a zenét, s akkor meghallottam Alexa hangját. Meseszép volt. Minden hangot eltalált, egy hamis sem volt köztük. Mikor vége lett a számnak, láttam hogy megkönnyebbülten néz félre. Közelebb léptem hozzá, és óvatosan, hátulról, átöleltem. Éreztem, hogy ugrik egyet, de nem húzódott el.
- Nagyon szép volt.- mondtam, és felemeltem a kottákat.
- Köszönöm. Szeretek énekelni.- válaszolta, mosolyogva.
- Mivel ez egy duett, mit szólnál ha felénekelnénk ketten is?- kérdeztem.
- Bennevagyok.- bólintott, s újra indítottam a zenét. Ő kezdett. Hangja passzolt a dallamhoz, mintha hozzá írtam volna. Aztán jöttem én. Amikor az utolsó sort énekeltem a versszakból, azt vettem észre, hogy élvezi.
Felváltva énekeltük a versszakokat, majd mikor a refrén következett, egyszerre vittük fel a hangunkat. Gyönyörűen kiénekelte, hang remegés nélkül. Sőt, még meg sem kellett erőltetnie magát. Megint ő, majd én következtem, és az utolsó 2 versszakot együtt énekeltük.
- Ez nagyon jó volt.- mondta, szép mosollyal arcán.
- Ugye? Nagyon passzol a hangod.
- A tiéd is. Egyszerűen meseszép. Nem is tudtam hogy énekelsz.
- Énsem hogy te énekelsz.
- Nem kérdezted.
- Mondhattad volna.
- Majd legközelebb mondom.- nevette el magát, majd én is.
Így telt a dél előtt.

Alexa szemszöge:

Mikor Justin megkért hogy énekeljem fel a dalt, meglepődtem. Még sosem énekeltem egy ilyen, szerelmes dalt. Amikor egyedül énekeltem, olyan nyersnek éreztem. De amikor mindketten énekeltük, a dal kiteljesedett. Justin hangja, és az enyém, nagy összhangban volt. Élveztem ezt a dél előttöt.
- Legközelebb is menjünk.- mondtam, teljesen feldobódva.
- Ennyire tetszett?- kérdezte.
- Igen. Nagyon nagyon tetszett.- feleltem, egyfolytában mosolyogva.
- Örülök, eleve azért vittelek el.- nevette el magát, amitől énis elnevettem magam.
- Ez a dal, olyan szép. Mintha egy szerelmespár énekelné.- mondtam, mire Justin felkapta a fejét.
- Tényleg olyan.- mondta, de már vissza is tért valami kis füzethez.
Felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a tv-t. Egy film ment, az Utolsó dal. Pont most kezdődött.
...
Mikor vége lett a filmnek, elbőgtem magam. Annyira megérintett, hogy nem bírtam ki, és sírva fakadtam. Idő közben Justin be is jött, mert azt hitte valami másért sírok. De nem. A film miatt. Vagy 10 percen keresztül győzködtem, hogy semmi bajom, csak szomorú a film, semmi több. Aztán nagy nehezen elhitte, de még kétszer visszajött, és a végén velem együtt nézte. Este, miután megfürödtem, rendeltünk pizzát, majd feljöttünk és táncoltunk egy menetet. Mondanom sem kell, én nyertem. Utána, kiengesztelés képen, ettünk egy kis fagyit. Amiből fagyi csata lett. Így telt az este

2 komii és kövii