Reggel hatalmas csörömpölésre ébredtem. Kinyitottam a szemem, ránéztem az íróasztalomon heverő órámra ami 5:37-et mutatott. Na ennyit a 7-ig alvásról. Mivel nem tudtam vissza aludni, kimásztam az ágyból, és bementem a fürdőmbe. Megmostam a fogamat, megfésülködtem, és copfba fogtam a hajam. Kimentem, és megálltam a szekrényem előtt. Ma van az utolsó nap a suliban, ezért szeretnék csinos, de egyben laza is lenni. Végül csak megfogtam egy rózsaszín csőfarmert, egy laza toppot, a farmer dzsekim, és a kedvenc topánkámat, és felöltöztem. Kiegészítőnek megkerestem a kistáskám. Gondoltam megnézem mi lehetett ez a nagy csörömpölés, lementem a földszintre. Sejthettem volna. A bátyám Mark állt a hűtőszekrény előtt és valamit evett. Lassan a háta mögé osontam és ráugrottam a hátára.
- ÁÁÁÁÁ- üvöltötte el magát, és eldobta amit a kezében tartott.
- Nyugi, csak Én vagyok.- suttogtam, és leszálltam Róla.
- Te nem vagy normális, komolyan mondom.- szidott le, kissé elcsuklott hangon.
- Jólvan, bocsánat.- hüppögtem, és szomorú fejet vágtam.
- Nincs semmi baj. Gyere ide.- húzott magához és szorosan megölelt. Hát igen. Nagyon szeretjük egymást.
- Amúgy hogy kerülsz ide?- törtem meg a csendet.
- Éhes voltam, és gondoltam bekapok valamit.- magyarázkodott. - És Te?
- Felébredtem, ugyanis valaki elkezdett csörömpölni.- mondtam, a "valaki" szót kicsit hangsúlyozva.
- Fogalmam sincs ki lehetett.- nevette el magát, és leült a konyhapulthoz.
- Anyuék már elmentek?- kérdeztem, miközben elővettem a hűtőből egy dobozos kólát.
- Igen már rég.- felelte Mark, egy banánt (?) rágcsálva. Mindig sokat eszik, de sovány marad. Nemtudom hogyan csinálja. És az, hogy anyuék már elmentek, azt jelentette, hogy egész nyáron nem látom Őket. Fontos üzletemberek, a munkájuknak élnek. Hónaponta talán egy hetet vannak itthon, abból is csak 2 napot pihennek, a maradék 5-öt a munkájukkal töltik. Mi pedig elmegyünk valahová, amikor éppen nem a suliban kell görnyednünk.
- Kérsz Teis?- kínáltam meg Mark-ot is, de válaszként csak megrázta a fejét. Bebattyogtam a nappaliba a kólámmal, és leültem a kanapéra. Benyomtam a TV-t, rátettem a VIVA-ra, ahol éppen Justin Bieber dala ment. Nem nagyon rajongok a srácért, de azért elhallgatom. Hirtelen megcsörrent a telefonom, és kijelezte Nessy számát. Felvettem.
- Sziiia.- köszönt kicsit vinnyogó hangon.
- Szióka.- köszöntem vissza.
- Átmehetek hozzátok?- kérdezte, és éreztem hogy indluásra készen áll.
- Persze, gyere.- mondtam, és elmosolyodtam.
- Okés, mindjárt ott vagyok. Szia.- ezzel ki is nyomott.
Gyorsan kirohantam a konyhába, szólni Mark-nak hogy Nessy jön. Elővettem a barátnőmnek is egy kólát, és kerestem egy chips-et is. Amint visszaültem volna a kanapéra, csengettek. Odarohantam az ajtóhoz, és olyan lendülettel nyitottam ki, hogy majdnem kiesett a helyéről. Beengedtem Nessy-t, és a kezébe nyomtam a kóláját. Ő is nagyon csinosan volt felöltözve, bár Ő inkább rockos, mint laza.
- Szia Nessy.- köszönt Mark teli szájjal. Hogy bír ennyit enni?
- Szia Mark. Végre utolsó tanítási nap. Éljen!- ugrándozott örömében Nessy.
- Igen. De indulhatnánk is.- mondtam, és karon ragadtam Nessy-t.
Kirángattam az utcára, és elindultam a suli felé. Az egész utat végig hülyültük. Nekem már minden bajom volt a röhögéstől, majdnem elütött egy biciklis, úgyhogy kemény vagyok.
Mikor megérkeztünk, belöktem az épület ajtaját. A szokásos dolgok mentem ma is. A srácok papír repülővel dobálták egymást, vagy kajával. A lányok magazinokat nézegettek, közben fel fel sikítottak mikor egy szelet szalámi eltalálta Őket. Hát, ilyen Nálunk az utolsó nap. Az órák viszonylag gyorsan elmentek, vagy filmet néztünk, vagy kimehettünk az udvarra. Ebédszünetben vettem két hamburgert, Nessyvel azt ettük meg. Minden oké volt. Éppen indultunk volna hazafelé, amikor megláttam Mark-ot Rebeca-val, amint csókolóznak. Gyorsan félre rántottam Nessy-t, nehogy észrevegyenek. De már késő volt. Nessy odaordibált Mark-nak, aki elengedte a lányt és felénk jött. Upsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése