Bevillant egy kép. Egy emlék. Egy emlék, mikor Mark-al megtörtént. Mark. Hirtelen elhúzódtam, aminek köszönhetően hátraborultam. Mivel nem tudok úszni, semennyit sem, csak éppen fennmaradni a vízen, nem vettem levegőt. Következő képek jelentek meg. Hazafelé jövünk a suliból, a kanapén ülünk, Mark szobája, ágy..autó. Justin hangját hallom, ahogyan szólít. Nem feleltem, csak lebegtem a vízben, levegő nélkül. Furcsa érzés öntött el, olyasmi mint aki fullad. Két erős kart éreztem a testemen, egy a térdemnél, egy pedig a hátamnál. Justin erős karjai. Hangján éreztem az aggodalmat, amit nem tudtam hová tenni. Tényleg, így elgondolkozva, vajon az ő érzései milyenek? Mit érezhet? Most, hogy barátok vagyunk, talán rákérdezhetnék. De félek. Ugyan már Alexa, kérdezd meg.- suttogta egy belső hang. Vajon Nessy mit mondana? Nessy. A legjobb barátnőm. Azt hiszem, ha felébredek, megkérem Justint hogy vigyen el hozzá. Hiányzik. És Mark is. A sok hülye fejvágása, a viccei. Valami puhát éreztem. Egy ágy, amin fekszem. Alexa, Alexa hallasz? Hallom Justin hangját. Abban a pillanatban kinyítottam a szemem. Justin aggodalmas arccal meredt rám, de egy apró mosolyt villantott.
- Alexa, végre. Miért csináltad ezt?- kérdezte, én pedig válaszul megvoltam a vállam. Felültem, de egyből rámtört a köhögés.
- Khh,khh.- köhögtem, egyre erősebben, míg végül vizet nem köptem.
- Jól vagy?
- Azthiszem.
- Miért nem mondtad hogy nem tudsz úszni.?
- Mert akkor tudtam volna hogy nem hozol el.
- Minden féle képpen elhoztalak volna, te suta.- mosolygott, Én meg hangosan felnevettem.
- Nem is vagyok suta.- vágtam morci fejet.
- Na ne durcizzál.- húzott magához, és átölelt. Hirtelen a pillangók repdesni kezdtek a gyomromban, a testem elkezdett remegni.
- Felöltözöm.- álltam fel, majd a táskámból kiszedve a tartalék ruhámat, megindultam a fürdőszoba felé.
Justin szemszöge:
Figyeltem ahogyan Alexa bemegy a fürdőszobába, és amíg ki nem jött, azon agyaltam, vajon miért húzódott el. Talán sietek? Annyira reménytelennek érzem ezt az egészet. El is feledkeztem az eredeti célról, ami az hogy visszatérjen az emlékezete. Egyáltalán mire emlékszik? Amikor elvállaltam apu kérésére ezt a lányt, még nem gondoltam hogy ilyen szép, kedves és aranyos. Szó szerint belezúgtam, pedig alig ismerem.
- Kész.- lépett ki a fűrdőszobából, széles mosollyal arcán.
- Alexa, beszélhetnénk.?- kérdeztem kicsit feszülten.
- Persze.- nézett rám idegesen.
- Nos, tudom hogy mi történt veled igazából. El tudom képzelni, milyen lehet. De, mire emlékszel pontosan?- kérdeztem végül.
Láttam a szemében, hogy keresi a megfelelő szavakat.
- Amikor, megcsókoltál, abban a pillanatban megjelent előttem egy kép, amin Mark és Én..szóval tudod. Emlékszem Mark-ra, és Nessy-re is. Emlékszem a jelenetre, csak a balesetre nem.- mondta könnyeivel küszködve.
Próbáltam megsimítani a hátát, de sírva a karjaimba borult. Csak sírt és sírt, én pedig hagytam. Mit tehettem volna? Átkaroltam, hogy nyugodtan sírja ki magát. Túl sok volt ez neki. Remélem, a velem kapcsolatos emlékei még nem jöttek vissza. Nem tudhatja ki az a Justin Bieber. Ha megtudná, még nagyobb zavarodottság lenne úrrá rajta. Nagy valószínűséggel megőrülne, jobbik esetben pedig örökre megutálna, és látni sem akarna. Alexa valahogy más mint a többi tinilány. Tehetséges. A hangja, a zeneismerete. Elhatároztam. El mondom neki mit érzek. Inkább utasítson vissza, mint hogy egész végig azon agyaljak miért nem tettem meg. Egyszer csak azt vettem észre hogy abbahagyta a sírást, és szuszog. Óvatosan elfektettem az ágyon, fogtam egy plédet, és betakartam vele. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam Mark számát. Mielőtt elhoztam a kórházból, megbeszéltük hogy ha valami van, jelentkezek. 3 csöngés után felvette.
- Igen?- szólt bele a telefonba egy kedves női hang.
- Elnézés, Mark-ot keresem.- mondtam, kisétálva a szobából.
- Mark jelenleg nincs itthon. Esetleg üzensz neki valamit?
- Csak annyit, hogy ha tud keressen meg.
- Rendben.
- Köszönöm, viszhall.- ezzel ki is nyomtam. Elgondolkoztam ki lehetett az a nő. Nem olyan volt a hangja mint Nessyé, de nem is volt olyan, mint az anyjuké.
Visszamentem a szobába, és lassan elfeküdtem Alexa mellett. Ha bármi baj lenne, tudjon kihez fordulni.
Lehunytam a szemem, és nemsokára álomba merültem.
______________________________________________________
Eddig még egy részhez sem írtam hasonló hozzáfűzni valót, de most megteszem. Elértem a 400 oldalmegjelenítést, ami számomra nagyon nagy elérés, köszönöm nektek! Próbálok igyekezni a részekkel, csak nem mindig van ihlet, hogyan is írjam meg. Maga az alaptörténet megvan, csak megfogalmazni nehéz. Ha tetszik a blog, ajánld ismerőseidnek barátaidnak is!
A következő részt, 5 komment múlva hozom!
kövit husiiiiiim..:DDD :33 ♥♥
VálaszTörlés