9. Fejezet - Téged szeretlek, és nem őt!

Amint megláttam Justint a földön, rohantam, hogy elsegítsem, de meg sem moccant.
- Justin, kérlek! Ébredj!.- mondtam sírva a szavakat, reménykedve hogy barátomnak nem esett baja.
- Justiiin!- itt elcsuklott a hangom.
Felpattantam Justin mellől és kiszaladtam az utcára. Szememmel Austint kerestem, és meg is találtam. Meg sem várva hogy elmenjenek az autók, átrohantam az utca másik elére, ahol Austin beszélgetett valakivel.
- Austin, segíts!!!- sírtam, s megláttam a fiú arcán a rémületet.
- Miabaj Alexa?- kérdezte, meglepődve, de félve.
- Jus-tin...- nem bírtam befejezni, mert rámtört egy újabb sírás roham.
- Mivan vele?
- Bent fekszik a földön és nem mozdul.- mondtam hisztérikusan, s mikor észrevettem hogy Austin vette a lapot, majd befelé fut, gondolkodás nélkül utána futottam.
Berontottunk a házba, és Justinhoz rohantunk.
- Hé haver, kelj fel!- szólongatta Austin, én pedig nem tudtam mit tenni mert hisztérikus állapotba kerültem.
- Alexa..- suttogta Justin alig halhatóan, de én értettem.
- Justin..ébredj.- térdeltem le mellé, s kezeit megfogva sírtam tovább.
Austin eközben már hívta a mentőket, amik néhány pillanat múlva meg is érkeztek.
Egy pillanatra sem szakadtam el Justin mellől, addig amíg a doktor el nem tessékelt. Feltették egy hordágyra, betették a mentőbe, és elvitték. Ez mind nincs, ha nem sértődöm meg, és nem megyek el. Csak magamat hibáztathatom emiatt. Austin sajnálóan rámnézett. Nem bírtam viszonozni cselekedetét. Justinnal akartam lenni.
- Ha esetleg segítség kell, szólj.- fordított maga felé, s szorosan karjaiba zárt. Ez megint kiváltotta belőlem a könnyeket.
- Köszönöm.- ennyit tudtam csak mondani, de ez épp elég volt.
Miután Austin elment, beültem a kocsiba, és nagy bolyongás után megtaláltam a kórházat.
Beléptem, s egyből a recepcióhoz mentem.
- Elnézést, Justin Bieber melyik szobában fekszik?- érdeklődtem arcomra erőltetve egy mosolyt.
- Mondja a nevét.- kért meg kedvesen a nő.
- Alexa Rainbow, a barátnője vagyok.- tettem amit kért, és megmondtam a nevem.
- A 3. emelet, 329. szobában van.- mondta, s egyből e lifthez mentem. Felértem a 3. emeletre, és egy hosszú folyosó végén megtaláltam a nekem kellő szobát. Halkan lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába. Nagy meglepetésemre Justin apukája, aki orvos, bent volt, és mellette egy hölgy kisírt szemekkel meredt rám.
- Alexa.- fordult felém Jackson, Justin apja.
- Hogyvan?- kérdeztem, és letöröltem az arcomról egy legördülő könnycseppet.
- Jobban, de pontosan mi történt?- kédezte, én pedig csak megráztam a fejem.
Elmeséltem mindent, s miközben meséltem megtudtam hogy a hölgy, Justin anyukája, Pattie. Persze, muszáj volt elmondanom hogy együtt vagyunk Justinnal. Kicsit meglepődtem, ugyan is örültek neki. Lehet Justin már beszélt velük? Kitudja. Nemsokkal később egyedül hagytak Justinnal, akinek az ágya mellett ülve álomba szenderültem..

*Justin szemszöge*

Egész végig hallgatóztam, igaz csukott szemmel, de nem baj, nem kell nekik tudniuk hogy ébren vagyok.
A legjobban az lepett meg, hogy anyu is itt volt. Hogy miért? Elmesélem.
Kb. 5 éves lehettem, amikor anyuék elváltak, mert nagyon sokat vitáztak, és amikor nem bírták tovább, elváltak. Én először anyuhoz akartam menni, de végül apuhoz kerültem, és azóta vele is élek. Anyuval ritkán találkozom, de minden nap, amikor csak lehet telefonon beszélünk. Kinyitottam a szemeim, amikor szuszogást hallottam. Megpillantottam mellettem a széken alvó barátnőmet. Nagyon aranyosan aludt.
De semmi féle képen nem szabad megtudnia hogy mit tettem magammal.

*Másnap reggel*

Alexa már ébren volt amikor én ébredeztem.
- Jóreggelt.- köszöntött fülég érő mosollyal.
- Neked is.- mosolyogtam én is, s csodáltam barátnőm gyönyörűségét. Mivel tegnap végighallgattam a sztorit, megtudtam hogy Alexa Austinnak fog dolgozni, aki a legjobb haverom. Kinyit féltékeny is lettem, és pont ezért tettem az amit tettem.
- Justin..- szólalt meg Alexa.
- Mond.- vágtam hozzá kicsit flegmán, amire felkapta fejét, ami eddig le volt hajtva.
- Sajnálom.- gördültek le egymás után a könnycseppek arcán.
- Semmi baj.- ültem fel kicsit hirtelen, de nem érdekelt. Kimásztam az ágyból, Alexához léptem, és szorosan magamhoz húzva megcsókoltam.
- Nekem kéne bocsánatot kérnem, amiért azt hittem őt szereted.
- Téged szeretlek, és nem őt.- mondta elcsukló hangon...