5. Fejezet - Tengerparton *-* 2.

Bevillant egy kép. Egy emlék. Egy emlék, mikor Mark-al megtörtént. Mark. Hirtelen elhúzódtam, aminek köszönhetően hátraborultam. Mivel nem tudok úszni, semennyit sem, csak éppen fennmaradni a vízen, nem vettem levegőt. Következő képek jelentek meg. Hazafelé jövünk a suliból, a kanapén ülünk, Mark szobája, ágy..autó. Justin hangját hallom, ahogyan szólít. Nem feleltem, csak lebegtem a vízben, levegő nélkül. Furcsa érzés öntött el, olyasmi mint aki fullad. Két erős kart éreztem a testemen, egy a térdemnél, egy pedig a hátamnál. Justin erős karjai. Hangján éreztem az aggodalmat, amit nem tudtam hová tenni. Tényleg, így elgondolkozva, vajon az ő érzései milyenek? Mit érezhet? Most, hogy barátok vagyunk, talán rákérdezhetnék. De félek. Ugyan már Alexa, kérdezd meg.- suttogta egy belső hang. Vajon Nessy mit mondana? Nessy. A legjobb barátnőm. Azt hiszem, ha felébredek, megkérem Justint hogy vigyen el hozzá. Hiányzik. És Mark is. A sok hülye fejvágása, a viccei. Valami puhát éreztem. Egy ágy, amin fekszem. Alexa, Alexa hallasz? Hallom Justin hangját. Abban a pillanatban kinyítottam  a szemem. Justin aggodalmas arccal meredt rám, de egy apró mosolyt villantott.
- Alexa, végre. Miért csináltad ezt?- kérdezte, én pedig válaszul megvoltam a vállam. Felültem, de egyből rámtört a köhögés.
- Khh,khh.- köhögtem, egyre erősebben, míg végül vizet nem köptem.
- Jól vagy?
- Azthiszem.
- Miért nem mondtad hogy nem tudsz úszni.?
- Mert akkor tudtam volna hogy nem hozol el.
- Minden féle képpen elhoztalak volna, te suta.- mosolygott, Én meg hangosan felnevettem.
- Nem is vagyok suta.- vágtam morci fejet.
- Na ne durcizzál.- húzott magához, és átölelt. Hirtelen a pillangók repdesni kezdtek a gyomromban, a testem elkezdett remegni.
- Felöltözöm.- álltam fel, majd a táskámból kiszedve a tartalék ruhámat, megindultam a fürdőszoba felé.

Justin szemszöge:

Figyeltem ahogyan Alexa bemegy a fürdőszobába, és amíg ki nem jött, azon agyaltam, vajon miért húzódott el. Talán sietek? Annyira reménytelennek érzem ezt az egészet. El is feledkeztem az eredeti célról, ami az hogy visszatérjen az emlékezete. Egyáltalán mire emlékszik? Amikor elvállaltam apu kérésére ezt a lányt, még nem gondoltam hogy ilyen szép, kedves és aranyos. Szó szerint belezúgtam, pedig alig ismerem.
- Kész.- lépett ki a fűrdőszobából, széles mosollyal arcán.
- Alexa, beszélhetnénk.?- kérdeztem kicsit feszülten.
- Persze.- nézett rám idegesen.
- Nos, tudom hogy mi történt veled igazából. El tudom képzelni, milyen lehet. De, mire emlékszel pontosan?- kérdeztem végül.
Láttam a szemében, hogy keresi a megfelelő szavakat.
- Amikor, megcsókoltál, abban a pillanatban megjelent előttem egy kép, amin Mark és Én..szóval tudod. Emlékszem Mark-ra, és Nessy-re is. Emlékszem a jelenetre, csak a balesetre nem.- mondta könnyeivel küszködve.
Próbáltam megsimítani a hátát, de sírva a karjaimba borult. Csak sírt és sírt, én pedig hagytam. Mit tehettem volna? Átkaroltam, hogy nyugodtan sírja ki magát. Túl sok volt ez neki. Remélem, a velem kapcsolatos emlékei még nem jöttek vissza. Nem tudhatja ki az a Justin Bieber. Ha megtudná, még nagyobb zavarodottság lenne úrrá rajta. Nagy valószínűséggel megőrülne, jobbik esetben pedig örökre megutálna, és látni sem akarna. Alexa valahogy más mint a többi tinilány. Tehetséges. A hangja, a zeneismerete. Elhatároztam. El mondom neki mit érzek. Inkább utasítson vissza, mint hogy egész végig azon agyaljak miért nem tettem meg. Egyszer csak azt vettem észre hogy abbahagyta a sírást, és szuszog. Óvatosan elfektettem az ágyon, fogtam egy plédet, és betakartam vele. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam Mark számát. Mielőtt elhoztam a kórházból, megbeszéltük hogy ha valami van, jelentkezek. 3 csöngés után felvette.

- Igen?- szólt bele a telefonba egy kedves női hang.
- Elnézés, Mark-ot keresem.- mondtam, kisétálva a szobából.
- Mark jelenleg nincs itthon. Esetleg üzensz neki valamit?
- Csak annyit, hogy ha tud keressen meg.
- Rendben.
- Köszönöm, viszhall.- ezzel ki is nyomtam. Elgondolkoztam ki lehetett az a nő. Nem olyan volt a hangja mint Nessyé, de nem is volt olyan, mint az anyjuké.
Visszamentem a szobába, és lassan elfeküdtem Alexa mellett. Ha bármi baj lenne, tudjon kihez fordulni.
 Lehunytam a szemem, és nemsokára álomba merültem.

______________________________________________________

Eddig még egy részhez sem írtam hasonló hozzáfűzni valót, de most megteszem. Elértem a 400 oldalmegjelenítést, ami számomra nagyon nagy elérés, köszönöm nektek! Próbálok igyekezni a részekkel, csak nem mindig van ihlet, hogyan is írjam meg. Maga az alaptörténet megvan, csak megfogalmazni nehéz. Ha tetszik a blog, ajánld ismerőseidnek barátaidnak is!
A következő részt, 5 komment múlva hozom!

5. Fejezet - Tengerparton *-*

Este, mikor éppen aludni mentem, kopogtak az ajtómon.
- Tessék!- kiáltottam, és Justin lépett be.
- Öm, ha lenne kedved..akkor, esetleg lemehetnénk a tengerpartra.- dadogta, én pedig elmosolyodtam.
- Hmm..benne vagyok.- mondtam igent, és bebújtam a takaró alá.
- Hát akkor reggel. Olyan 6 körül indulunk. mondta, majd lekapcsolta a villanyom, és kiment a szobából.
Egészen reggelig rajta járt az eszem. Vajon ő mit érez? Kedvel? Ezek miatt egy cseppet sem aludtam. Csak 1-2 órát.
Kb olyan 4 óra körül hangokat hallottam.
- Alexa, ébredj.- hallottam hogy egy ismerős hang szólít. Kinyitottam a szemem, és megpillantottam Justint, ahogy az ágyam szélén ül.
- Mondjad.- mormogtam még fél álomban.
- Pakolj, mert hamarosan indulunk.- mondta, én pedig mint akit ágyúból lőttek ki, úgy ugrottam ki az ágyból.
- És mit vigyek?- kérdeztem, a hajamba túrva.
- Fürdőruhát, törölközőt, naptejet, meg amit akarsz. Majd a fürdőruhád ott átveszed.- felelte.
- Okés. Öm, segítenél? Van három fürdőruhám, de nem tudom melyiket vigyem. Felveszem őket, te pedig döntsd el kérlek.- mondtam kicsit félénken. Megragadtam az elsőt és berohantam a fürdőmbe. Gyorsan felvettem, majd kimentem megmutatni Justinnak.
- Na milyen?- kérdeztem, és mikor rám kapta tekintetét, elvörösödött az arca.
- Szerintem ez jó lesz.- mondta kissé zavarta, és hol rám, hol pedig a többi fürdőruhámra pillantott.
- Hát okés. Köszönöm.- mondtam, és hirtelen felindulásból nyomtam az arcára egy puszit.
Sokat vaciláltam hogy mit vegyek fel. Végül egy laza összeállítást választottam. Megfogtam egy törölközőt, a fürdőruhám, egy tubus naptejet, és beledobáltam őket egy nagy táskába. A biztonság kedvéért betettem egy plusz pólót és fehérneműt. Megkerestem a telefontöltőm, a fülhallgatóm, amit szintén beledobtam a táskába, egyedül a fülest nem. Az zsebre vágtam. Vállamra vettem a táskát, és megindultam lefelé. Illetve Justin szoba ajtajához léptem. Bekopogtam. Pár másodpercen belül ki is nyílt.
- Indulhatunk.- mondtam és az eszméletlenül jól kinéző Justinra pillantottam.
- Rendben.- mondta, kézen ragadt, és úgy mentünk a kocsiig.
Míg beszálltam, valamit matatott hátul, de rájöttem hogy csak a táskákat tette be a csomagtartóba. Benyomtam a rádiót, de egyik csatornán se volt semmi. Ez érdekes. Justin beszállt mellém, indította a motort, és kigurultunk az udvarról.
- Merre van a tengerpart?- kérdeztem megtörve a csendet.
- Elég messze. van a közelében egy szálloda. Ott fogunk éjszakázni.- mondta, én pedig a tájat fürkésztem. Elhaladtunk egy csomó kisebb tó mellett, meg erdők mellett. Majd, egy hatalmas vizes részhez értünk, és megpillantottam a tengerpartot. Azt hittem elájulok. Meseszép volt, és nem is voltak sokan.
Kerestünk egy parkolóhelyet, és amint Justin leállította a kocsit, kipattantam a kocsiból, és a bejárathoz szaladtam. Hatalmas tenger fogadott. Egyszerűen gyönyörű volt. Visszarohantam a táskámért. Justin vett két egésznapos jegyet, kerestünk egy olcsó éttermet, és beültünk megreggelizni.
- Hm, nagyon szép ez a hely.- mondtam, még mindig a partot nézve.
- Tetszik?- kérdezte Justin, mosolyogva.
- Nagyon.- feleltem tisztára bezsongva.
- Ritkán jövök ide, de ha jövök is, vagy egyedül, vagy a barátnőmmel.- mondta, és a barátnő szónál felkaptam a fejem.
- B-barátnő?- kérdeztem vissza, és elég hülye fejet vághattam, mert Justin elnevette magát.
- Nyugi, csak vicceltem.- röhögött, én pedig elvörösödtem. Szerencsére kihozták az étlapokat, és egyből mögé bújtam, hogy ne lássa az arcom. Nemsikerült.
- Bajvan?- kérdezte, elég aggodalmas arccal, miközben lehajtotta a kezemben fogott étlapot.
- Ja, semmi. Csak meleg van.- füllentettem és a napra mutattam.
- Hát oké.- mondta, majd újra elnevette magát, és én is. Rendeltem egy tojás omlettet, áfonya shake-kel. Hogy Justin mit rendelt, azt nem tudom. Elég furcsán nézett ki. Én előbb végeztem, ezért szóltam hogy elmegyek átöltözni. Oda mentem a pulthoz és megkérdeztem merre tudok átöltözni.
- Látod ott azt a faházat?- mutatott a srác egy jó hosszú faházra. - Ott tudsz átöltözni. Van mosdó is,ha szükséged lenne rá.- mondta, én pedig bólintottam, és elindultam a házhoz. Oda fele még egyszer hátrapillantottam, és tekintetemmel kerestem Justint, de sehol nem találtam. Amilyen gyorsan tudtam, felöltöztem, és a kapott kulccsal elzártam a cuccom. Amint kiértem, egyből észrevettem a rám váró Justint. Felső teste csillogott a víztől, ezek szerint már beállt egy zuhany alá.
- Készen vagyok.- mondtam, és elindultam a víz felé, de visszarántott.
- Először bekell vizezned magad.- mutatott egy szabadtéri tusolóhoz. Beálltam alá, megengedtem a vizet, de amint néhány csepp a bőrömre ért, egyből elugrottam.
- Ez hideeeg.- sikítottam, és fázós fejjel Justinra néztem.
- Gyere.- fogta meg a kezem, beállt velem a tusoló alá, megengedte a vizet, és jó szorosan magához húzott. Így már nem volt annyira hideg. Felnéztem Justinra, aki még szorosabban ölelt.
- Köszi.- mondtam, és elhúzódtam tőle, de a kezét megfogtam, és húzni kezdtem a víz felé.
Amint beértünk, fröcskölni kezdtem, amit Justin csata kihívásnak vett, ezért vissza is fröcskölt. Hatalmas nagy vizi csata lett belőle. Míg a végén Justin fel nem kapott, és nem indult meg velem a mély víz felé.
- ÁÁÁÁ, Justin tegyél le!- sikítottam, de nem is figyelt rám, hanem egyenesen belehajított a vízbe, de megragadtam a kezét, ezért ő is esett velem.
- Hééé, ez nem ér.- mondta, miközben hajából kirázta a vizet.
- Dehogyisnem!- mondtam, nevetve, és közelebb úsztam hozzá.
- Alexa.- nézett mélyen a szemembe.
- Igen?- kérdeztem, és ekkor Justin ajkait az enyéimhez nyomta.

4. Fejezet - Beleszerettem

Felébredtem az éjszaka közepén. Rá néztem az órára. 3 órát mutatott. Éreztem, ahogyan két kar körém fonódik, és szorosat szorít. Justin volt az. A mellkasán pihentettem a fejem. Hirtelen furcsa érzés öntött el. A hasamban, mintha pillangók repdestek volna. A szívem gyorsabban vert, mint általában. Nagyon furcsa volt. Éreztem, hogy Justin szíve is erőteljesen dobog.
- Ébren vagy?- kérdezte, én pedig felemeltem a fejem, és bólintottam.
- Te mióta vagy ébren?- kérdeztem vissza, fáradt, nyűgös hangon.
- Nem is aludtam.- mondta, tényleg, friss hangon.
- De miért?- faggattam tovább.
- Mert figyeltelek.- felelte, és még jobban magához húzott, kényszerítve hogy átöleljem.
- Am..bocsi hogy rajtam aludtam el.- kértem bocsánatot, és éreztem hogy elpirulok.
- Nembaj. Kényelmes volt így.- mondta, és hallottam a hangjában, hogy élvezi a helyzetet.
- Szerintem Én felmegyek.- mondtam, majd elengedtem Justint, felálltam a kanapéról, és a lépcső felé mentem.
- Várj!- szólt utánam, én pedig megfordultam. Nem vettem észre, hogy utánam is jött, ezért a megmaradt lendület miatt, karjai közt találtam magam.
- Mii..az?- kérdeztem, megszeppenve.
- Csak..arra gondoltam..aludj nálam.- mondta, én pedig el kerekedett szemekkel fürkésztem rezzenéstelen arcát.
- Öm..oké.- feleltem. - De akkor te hol alszol?- kérdeztem, és eltöprengtem egy pillanatra.
- Veled. Ha nem baj.- válaszolta, én pedig válasz kép megráztam a fejem.
Felmentünk a lépcsőn, kinyitott előttem egy ajtót. Beléptem, de nem láttam semmit a korom sötétben. Justin megfogta a kezem, és elvezetett az ágyához. Leültem, majd elfeküdtem, és vártam, mikor fekszik mellém. Pár percen belül már Ő is lefeküdt. Maga felé fordított, én pedig hozzá bújtam. Két erős karját körém fonta. így aludtunk el megint.

*Reggel*

Arra ébredtem, hogy valami mászik rajtam. Mikor kinyitottam a szemem, észrevettem hogy a kezemen mászik egy hatalmas pók.
- ÁÁÁÁÁÁ!!- sikítottam el magam, mire Justin szinte fel ugrott az ágyból.
- Mi a baj Alexa?- kérdezte Justin szinte fehér arccal.
- Egy pók.- dadogtam és elsírtam magam.
- Nyugii..ez csak a pókom.- próbált meg nyugtatni Justin, de nem ért el vele sokat.
- Utálom a pókokat!- kiabáltam, pedig nem szerettem volna.
- Nyugi már.- lépett hozzám, s szorosan megölelt.
Pár percig csendben ölelt, majd engedett szorításából, s kezével felemelte a fejem. Belenéztem barna, csillogó szemeibe. És ekkor tudatosult bennem. Beleszerettem. Arca egyre közeledett az enyémhez. Nem tudtam megtenni, még nem. Mikor az orra az enyémhez ért, elfordítottam a fejem, és elléptem tőle. Kimentem a szobából, az enyémbe. Mivel tegnap este kipakoltam, kirángattam a szekrényből egy farmert, toppot, és megkerestem kedvenc piros converse cipőmet. Ki szerettem volna menni, de Justin az ajtóm előtt várt.
- Ne haragudj.- kért bocsánatot, és szemeiben, láttam, hogy tényleg így gondolja.
- Nem baj..- adtam be a derekam, de igazából nem is haragudtam. Kellett volna?
- Mi lenne ha ma megmutatnám a várost?- kérdezte, én pedig felkaptam a fejem.
- Benne vagyok!- mondtam, és Justint kikerülve lementem a földszintre.

Justin szemszöge:

Tegnap, mikor Alexa játszott, teljesen elvette az eszemet. Már a kórházban is éreztem valamit, de akkor még nem ennyire. Tudom, hülyeség, de azt hiszem, szeretem. Gyönyörű lány. Ma, mikor Shas a pókom kimászott a terráriumából, és Alexa felsikított, kirázott a hideg. Nem tudtam hogy utálja a pókokat. És, miután megöleltem, majdnem megcsókoltam, elhívtam a városba. Szeretném megmutatni neki a próbatermet.
Lesiettem a lépcsőn. Alexa éppen evett, mikor leértem.
- Ha készen vagy indulhatunk.- mondtam, majd összeszedtem a kottákat, amiket szerencsére nem vett észre.
- Okés, már kész is vagyok.- felelte, miközben felvettem a gitártokot, és kisétáltam az ajtón. Kinyitottam Neki az anyós ülés ajtaját, majd mikor beszélt, elmosolyodtam.
- Hová megyünk?- kérdezte.
- Majd meglátod.- mondtam, és kigurultam a kapun. A próbaterem kb. 10 percnyire van kocsival tőlünk. Út közben benyomtam a rádiót, amiből pont az a számom szólt, amit tegnap Alexa énekelt. Nem tudhatja meg hogy én vagyok a híres Justin Bieber. Még nem! Leparkoltam a próbaterem előtt, és mutattam Alexának az irányt.
- Megjöttünk.- törtem meg a csendet, mert mikor észrevettem hogy Alexa elbambul, kissé elfogott az az érzés, hogy nem tetszik neki.
- Azta. Ez nagyon jó.- mondta, én pedig felröhögtem.
- Tudom. azért hoztalak ide.
- De miért pont ide? És Te honnan ismered ezt a helyet?
- Hát, itt szoktam gyakorolni.
- Ez óriási.!
- Megtennéd, hogy beállsz a mikrofon mögé? Kíváncsi vagyok valamire.- mondtam, és a kezébe nyújtottam a kottákat. Elindítottam a zenét, s akkor meghallottam Alexa hangját. Meseszép volt. Minden hangot eltalált, egy hamis sem volt köztük. Mikor vége lett a számnak, láttam hogy megkönnyebbülten néz félre. Közelebb léptem hozzá, és óvatosan, hátulról, átöleltem. Éreztem, hogy ugrik egyet, de nem húzódott el.
- Nagyon szép volt.- mondtam, és felemeltem a kottákat.
- Köszönöm. Szeretek énekelni.- válaszolta, mosolyogva.
- Mivel ez egy duett, mit szólnál ha felénekelnénk ketten is?- kérdeztem.
- Bennevagyok.- bólintott, s újra indítottam a zenét. Ő kezdett. Hangja passzolt a dallamhoz, mintha hozzá írtam volna. Aztán jöttem én. Amikor az utolsó sort énekeltem a versszakból, azt vettem észre, hogy élvezi.
Felváltva énekeltük a versszakokat, majd mikor a refrén következett, egyszerre vittük fel a hangunkat. Gyönyörűen kiénekelte, hang remegés nélkül. Sőt, még meg sem kellett erőltetnie magát. Megint ő, majd én következtem, és az utolsó 2 versszakot együtt énekeltük.
- Ez nagyon jó volt.- mondta, szép mosollyal arcán.
- Ugye? Nagyon passzol a hangod.
- A tiéd is. Egyszerűen meseszép. Nem is tudtam hogy énekelsz.
- Énsem hogy te énekelsz.
- Nem kérdezted.
- Mondhattad volna.
- Majd legközelebb mondom.- nevette el magát, majd én is.
Így telt a dél előtt.

Alexa szemszöge:

Mikor Justin megkért hogy énekeljem fel a dalt, meglepődtem. Még sosem énekeltem egy ilyen, szerelmes dalt. Amikor egyedül énekeltem, olyan nyersnek éreztem. De amikor mindketten énekeltük, a dal kiteljesedett. Justin hangja, és az enyém, nagy összhangban volt. Élveztem ezt a dél előttöt.
- Legközelebb is menjünk.- mondtam, teljesen feldobódva.
- Ennyire tetszett?- kérdezte.
- Igen. Nagyon nagyon tetszett.- feleltem, egyfolytában mosolyogva.
- Örülök, eleve azért vittelek el.- nevette el magát, amitől énis elnevettem magam.
- Ez a dal, olyan szép. Mintha egy szerelmespár énekelné.- mondtam, mire Justin felkapta a fejét.
- Tényleg olyan.- mondta, de már vissza is tért valami kis füzethez.
Felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a tv-t. Egy film ment, az Utolsó dal. Pont most kezdődött.
...
Mikor vége lett a filmnek, elbőgtem magam. Annyira megérintett, hogy nem bírtam ki, és sírva fakadtam. Idő közben Justin be is jött, mert azt hitte valami másért sírok. De nem. A film miatt. Vagy 10 percen keresztül győzködtem, hogy semmi bajom, csak szomorú a film, semmi több. Aztán nagy nehezen elhitte, de még kétszer visszajött, és a végén velem együtt nézte. Este, miután megfürödtem, rendeltünk pizzát, majd feljöttünk és táncoltunk egy menetet. Mondanom sem kell, én nyertem. Utána, kiengesztelés képen, ettünk egy kis fagyit. Amiből fagyi csata lett. Így telt az este

2 komii és kövii

3. Fejezet - Nem emlékszem

Hirtelen egy hatalmas csapódást éreztem az oldalamnál, és földre rogytam. Sötétség. Mindenhol.  Csak fájdalmat éreztem. Az oldalamban. Szúrt. Hol vagyok? Mi történt? Ezek a kérdések kavarogtak a gondolataimban. Hangok. Engem szólítanak. Vajon ki hív? Nem tudok felelni. Segítség.!

Pislákoló fényeket észleltem. Egyre nagyobb fény. Végre, már fusztrált a sötétség. Kinyitottam a szemem. Egy kórházi kórteremben ébredtem. Egy lány, és egy fiú ültek az ágyam mellett. Ismerős volt az arcuk. De nem emlékszem rájuk.
- Szia Alexa.!- köszönt rám a fiú, halvány mosollyal arcán.
- Helló.- nyögtem ki valami köszönés félét.
- Alexa, úgy megijedtünk. Minden rendben?- kérdezte tőlem a lány.
- Ti kik vagytok?- kérdeztem vissza meglepődve. Tényleg nem tudtam.
Hirtelen összenéztek, majd bólintottak egy aprót, és behívták az orvost.
- Hogy van kisasszony?- kérdezte a doktor úr, kedves, bársonyos hangon.
- Köszönöm, jól.- feleltem, és mosolyra húztam a szám.
- Emlékszik valamire?- tette fel újabb kérdését.
- Semmire.- jelentettem ki, és észrevettem az aggodalmat az arcán.
- Rendben. Kisasszony. Önnel minden rendben. Amint látom, szeretne hazamenni. Ez egy feltétellel megoldható. Van egy fiam, Justin, aki majd mindent elmesél. Haza nem engedem, hanem beköltözik a lakásunkba, és majd ott, idővel mindenre emlékezni fog.- mondta, vagyis, szinte már kijelentette, és éreztem hogy nincs választási lehetőségem.
- Köszönöm.- hálálkodtam.
- Behívnám a fiam, ha megengeded.- fordult az ajtó felé, és egy velem egykorú fiú lépett a kórterembe.
- Szia.- köszönt lelkesen, de láttam rajta hogy zavarban van. Ahogy én is.
- Szia.- köszöntem vissza, és felültem az ágyban. Ekkor a fiú, megfogta a kezem, és segített felállni. Nagy szemeivel arcom fürkészte.
- Segítek.- mondta, és felemelt egy bőröndöt, az ágyam mellől.
- Köszönöm.- néztem rá hálásan, amitől, mintha elpirult volna.
Amíg felöltöztem, megkértem hogy forduljon el, mert kicsit furcsa lett volna, ha látja ahogyan öltözöm. Egy kényelmes, sportos nacit, atlétát, és egy topánkát vettem fel. Felgumiztam a hajam, és Justinhoz léptem.
- Készen vagyok.- jelentettem ki, Ő pedig velem szembe fordult. Lefagyott arccal fürkészett. Furcsán néztem rá, amitől feleszmélt.
- Induljunk.- mondta, megfogta a bőröndöm, és kisétáltunk a folyosóra. Nem nagyon voltam még kórházban, de az illat, ami ott szált, nem tetszett. Kisétáltunk a nagy ajtón, én pedig egy nagyot szippantottam a friss levegőből. Követtem Justint, aki egy hatalmas, fehér autó csomagtartójában helyezte el a bőröndöm.
Kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját, de én inkább a hátsó ajtóhoz léptem, és beszálltam. Megkerülte az autót, és beszállt ő is. Elindította a motort, lassan, rálépett a gázra, és elindultunk. Néha - néha belepillantott a fenti tükörbe, és figyelt. Úgy fél óra utazás után, leparkolt, egy hatalmas, 3 emeletes ház előtt. Amikor kiszálltam, azt hittem elájulok. Hirtelen Justin lépett mellém, megfogta a kezem, és vezetni kezdett.
- Gyere.- kérte, én pedig vele egyforma tempóban sétáltam. Mondjuk, fogta a kezem, amitől, nem is kicsit elpirultam.
Amikor beértünk, elkerekedett a szemem. Nappali, konyha. A nappaliban plazma tv, kanapé, a konyhában három ajtós hűtő, pultok, székek.
- Ez meseszép.- mondtam, és csodálkozva néztem Justinra.
- Várj, míg meglátod a többit.- mondta mosolyogva.
Elindult a lépcső felé, majd fel is ment rajta. Követem, és amikor felértem, egy kisebb panzió fogadott.
Benyitott egy ajtót, és letette a bőröndöm. Amint beléptem a szobába, ámulva néztem körbe. Nagy, kék ágy, hatalmas szekrény, terasz, plazma tv, táncgép, kanapé, és egy külön fürdőszoba.
- Ez lesz a szobád.- jelentette ki, én pedig némán bámultam.
- Ez?- kérdeztem vissza, sipákolós hangon.
- Nem tetszik? kérdezte aggódó hangon.
- De, nagyon is. Ez meseszép!- áradoztam, és elindultam az üvegajtó felé. A korláthoz léptem, és kihajoltam. Két kezet éreztem a derekamnál, aminek következtében megfordultam a tengelyem körül. Justin, mosolyogva fürkészte az arcom. A mosolya, valamiért nagyon tetszett.
- Kérlek, ne hajolj ki ennyire, mert le fogsz esni.- kért, vicces, megható hangon. Hirtelen elnevettem magam.
- Jajj, ezt a hangot ne.- nevettem, a hasamat fogva.
- Miért, aranyos, nem?- kérdezte megint, olyan hangon.
- Nee..kérlek!-  nevettem továbbra, is. Felnéztem rá, néhány másodpercig szemeztünk, majd mind ketten elnevettük magunkat.
Bementem a szobába, és leültem az ágyra, törökülésbe.
- Ha valamire szükséged van, lent megtalálsz.- mondta Justin, és azzal ki is ment. Hátradőltem az ágyon, és sóhajtottam egy nagyot. Semmi emlék nem villant be.  Felültem, leszálltam az ágyról, és körbenéztem. Megfogtam a bőröndöm, kerestem egy törölközőt, és egy pizsit. Benyitottam a fürdőmbe, és tátva maradt a szám. Egy Jakuzzi, volt bent, meg persze, mosdókagyló, és egy wc. Odaléptem a jakuzzihoz, nyomkodtam egy ideig, de mivel nem boldogultam vele, gondoltam szólok Justinnak. Éppen a kanapén ült, és gitározott. Gitár. És ekkor bevillant. Én tudok gitározni.
Köhintettem egy aprót, mire hátra fordult.
- Öm, nem tudom hogy kell elindítani azt az izét a fürdőben.- dadogtam, ő pedig elnevette magát.
- Mindjárt segítek. - mondta, és ráütött egyet a kanapéra, jelezve, hogy üljek le. El kezdett játszani. Nagyon szépen szólt. Miután vége lett, letette a gitárt.
- Na megyek, elindítom azt az izét.- röhögött.
Megvártam míg felmegy, és megfogtam a gitárt, elhelyeztem az ölemben, elém tettem a kottát, lefogtam az akordot, és megpengettem a húrokat. Csak játszottam, és játszottam. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy Justin régóta hallgat. Miután végeztem letettem a gitárt, felálltam, és elindultam a lépcső felé. Észrevettem Justint, ahogy a lépcsőn ül. Mosolyogva figyelt.
- Te mióta ülsz itt?- kérdeztem, és megálltam előtte, pár lépésre.
- Kb 5 perce.- nevette el magát, kissé kínosan.
- Hát, nem vettelek észre. Annyira belemerültem.- mondtam, és felmentem a lépcsőn. Mikor vissza néztem, Justin még ott ült. Hm. Kedves srác. Gyorsan bementem a fürdőbe, levetkőztem, és beültem a jakuzziba.
Kicsit furcsa volt, mert nem igazán ültem még ilyenben. Úgy 15 perc után kiszálltam, megtörölköztem, és felvettem a pizsimet. 7 óra körül lehetett. Mivel unatkoztam, inkább lementem a földszintre.
Mivel Justint nem találtam sehol, megnéztem a konyhát. Kinyitottam a hűtőt, kivettem egy dobozos kólát, és felbontottam. Gondoltam, mivel Justin nincs itt, gitározom még egy kicsit. Leültem a kanapéra, és elkezdtem valamit játszani. Hirtelen eszembe jutott egy dallam. Lejátszottam, újra és újra, majd tovább és tovább.
Ajtó csapódást hallottam, ezért letettem a gitárt. Justin lépett be az ajtón.
- Mi az amit játszottál?- kérdezte, én pedig szem rebbenés nélkül figyeltem.
- Nem tudom. Csak úgy eszembe jutott ez a dallam.- mondtam, és megráztam a vállam.
- Ne játszd le többet oké?- kérdezte, ingerülten.
- Rendben.- feleltem, és bámultam magam elé.
- Ne haragudj, csak nem szeretem ezt a dalt.- mondta, és leült mellém.
- Semmi baj.- mondtam mosolyogva.
Az egész estét végig beszélgettük. Megkérdezte, hogy emlékszem-e valamire, vagy esetleg valakire.
A válaszom nem volt. Mesélt egy kicsit magáról, kiderült hogy 17 éves ő is, mint én. Egyszer csak azt vettem észre, hogy fél 1 van. Justin már félig meddig aludt, ezért én is lehunytam a szemem, és elfeküdtem. Csak, éppen, Justin mellkasára.