Nagyon szépen köszönöm. Köszönet képen meghoztam az új részt, ami kicsit hosszabb lett.
Puszillak titeket.: Bajusz*-* xxx.
Alexa szemszöge:
Olyan furcsa ez az egész. Justin, az emlékek, meg minden.
Felkeltem az ágyról, és az eddig mellettem fekvő Justinra pillantottam. Olyan édesen aludt. Egy pillanatig elgondolkoztam, majd lassan odahajolva hozzá adtam az arcára egy puszit. Amint elhúzódtam tőle, megmoccant, és kinyitotta szemeit. Én csak mosolyogtam, majd gondoltam elmegyek kicsit körbe nézni. Meg szeretnék nyugodni. Túl sok minden kavargott a fejemben. Egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon. Justin felé fordultam, aki engem figyelt. Nekidőltem az ajtónak, és lerogytam a földre. Justin vette a célzást, felpattant az ágyról, letérdelt mellém és ölébe húzva átölelt. Most nem is kellet több. Szótlanul ültünk a földön, gondolatainkba merülve. Karjai között biztonságban éreztem magam.
- Jobban vagy?- kérdezte, mélyen szemeimbe nézve.
- Azt hiszem.- mondtam, szinte alig hallhatóan.
- Rám mindig számíthatsz.- suttogta fülembe, s puszit nyomott az arcomra. Beleborzongtam.
- Köszönöm!- suttogtam vissza.
Pár percig még csöndben ültünk, míg fel nem álltam. Justin természetesen követte minden mozdulatomat. Biztonságot sugallt számomra, már az is hogy velem van. A szívem vadul dobogott, miközben Justin hátulról átölelt. Ez hirtelen megrémisztett, ezért kiszakadtam öleléséből. Akár mennyire is szeretnék Vele lenni, nem lehet. Az emlékeim közbe lépnek.
- Szeretnék hazamenni.- mondtam ki hirtelen, de amint elhagyta a számat, vissza akartam szívni.
- Hozzánk haza, vagy úgy haza?- kérdezte, én pedig elgondolkodtam hogy mit is feleljek. Vele szeretnék maradni.
- Hozzátok haza.- suttogtam.
- Rendben.- felelte, de hangjában hallottam a megkönnyebbülést.
- Fáradt vagyok. Lefekszem.- mondtam, majd levettem a pólóm, és a nadrágom, majd bebújtam az ágyba. És igen, Justin előtt vetkőztem le. De kit érdekel? Már magamban beszélek..lassan meg fogok ijedni saját magamtól. Lehunytam a szemem, de nem bírtam elaludni. Éreztem hogy Justin mozgolódik, majd leül az ágyra, és befekszik mellém. Végre biztonság. Nem sokkal később elaludtam.
*Másnap reggel*
Justin már jóval előttem felkelhetett, ugyan is mikor én felébredtem, már nem feküdt mellettem.
Felültem az ágyban, és találtam egy cetlit, az alábbi szöveggel:
" Alexa. Elmentem elintézni néhány dolgot. Ha felébredtél, pakolj össze, és gyere le ahhoz a kis étteremhez, ahol ettünk. Várlak. Puszi: Justin."
Úgy is tettem ahogyan Justin kérte. Össze pakoltam mindent, és lesétáltam az említett helyre. Egyből megpillantottam Justint, aki egy hatalmas rózsa csokrot szorongatva mosolygott rám. Akaratlanul is fülég érő mosolyt húztam az arcomra. Mikor az asztalhoz ültem, ahol Justin ült, ledobtam a sporttáskámat a földre, s éppen le akartam ülni, amikor Justin óvatosan visszarántott, késztetve arra hogy rá figyeljek. Átnyújtotta a rózsacsokrot, és arcomat fürkészte, hogy mit reagálok. Közelebb lépve hozzá kezeimet átfontam a nyaka köré, ő pedig kezeit a derekamra helyezte.
- Még mielőtt el megyünk szeretném, ha..- habozott kicsit; ..randiznál velem. Egyből elfogott az a melengető érzés. A pillangók ismét repkedni kezdtek a gyomromban, de jelen pillanatban nem érdekelt.
- Természetesen benne vagyok.- húztam a szám egy kissé perverz mosolyt, aminek köszönhetően hajába túrva megrázta a fejét.
- Tudod hogy ilyenkor elveszed az eszemet?- kérdezte, én pedig gondoltam szórakozom picit.
- Mikor? Amikor mosolygok?- kérdeztem, de Justin csak elmosolyodott.- Vagy ha igent mondok?- húztam megint perverz mosolyra a szám.
- Mindkettő.- mondta, közelebb lépve hozzám.
- És ha ilyet csinálok..- kezdtem bele a mondatomba, de nem tudtam befejezni, mert Justin ajkait az enyémekhez nyomta. Most azonban nem húzódtam el, hanem visszacsókoltam. Csókja gyengéd volt, és lágy.
Örökké így tudtam volna maradni, de levegő hiányában el kellett válnunk egymástól.
- Szeretlek.- suttogta füleimbe. A szó hallatán megremegett a szívem, és elöntött a boldogság.
- Én is téged.- súgtam vissza, s apró puszit nyomtam a szájára.
- Gyere velem.- mondta, ujjait összekulcsolva az enyéimmel. Megfogtam a táskám, és követtem Justint.
Elvezetett egy elzárt részhez a tengerparton. Egy pléd volt kiterítve a homokra. Hirtelen elmosolyodtam, majd mélyen szemeibe néztem. A pléden észrevettem egy papírt, és a papírról ezt a szöveget olvastam le:
"Lennél a barátnőm?".
Justinre néztem, aki kiskutya szemeket meresztett rám. Mintha - e nélkül nem igen lenne a válaszom.
Természetesen bólintottam. Közeledett felém, és én is felé. Nyakába borultam, ő pedig megemelt, és megpörgetett. De ekkor még nem sejtettem hogy valamit titkol előlem. Vagyis, inkább én nem emlékszem erre a fontos részletre. Ezen még gondolkoznom kell.
- Ugye tudod hogy most boldog vagyok?- irányította felém kérdését, én pedig apró mosolyra húztam a számat.
- Tudom.- mondtam, s arcára nyomtam egy gyengéd puszit. Éreztem ahogyan beleborzong.
- Gyere menjünk haza.- suttogta, majd kézen fogott, és elindultunk a parkoló felé.
- A pléddel mi lesz?- kérdeztem. Mert azért még sem hagyhatjuk itt. Vagy mégis?
- Majd az embereim elintézik?- mondta, és ezen gondolkoztam. Hogy érti hogy az emberei? Az apja munkásaira gondolt, nem? Na mindegy. Inkább Justinnal foglalkoztam. Ez az egész nem fér az szembe. Egész végig szeretett.
Mikor odaértünk a kocsihoz, bevágtam magam az első ülésre, és táskámat a két vádlim közé helyeztem.
Justin is elfoglalta a helyét a vezető ülésen. majd a motort beindítva hozzám hajolt, és egy apró csókot lehelt ajkaimra. Vajon az apja tudja hogy mi most ezek szerint együtt vagyunk? Vagy mesélt erről valakinek?
- Indulhatunk?- kérdezte Justin, én pedig bólintottam.
- Justin, apukád tudja ezt az egészet?- kérdeztem, kicsit bátortalanul.
- Természetesen nem.- felelte minden gondterheltség nélkül.
- És nem is tervezed neki elmondani?- faggattam tovább.
- Még nem.- mondta, teljesen nyugodtam. Ezek szerint nem találja fontosnak hogy megtudja. De akkor ki tudott erről? Hosszasan elbambultam, és észre sem vettem, hogy Justin többször is hozzám szólt. Végül, mikor megérintette az ülésre felhúzott térdemet, felébredtem a bambulásból.
- Hm?- dünnyögtem valami hasonlót.
- Figyelsz te egyáltalán?- kérdezte, az arcomat fürkészve. Jobban szerettem volna, ha inkább az utat figyelné, és nem pedig az én arcomat.
- Persze.- füllentettem, de tudtam hogy Justin nem dől be neki.
- Akkor igent mondasz?- húzta ravasz mosolyra száját.
- ŐŐ, mire is?- erőltettem meg kicsit magam, de nem ugrott be semmi, mit kérdezhetett.
- Na látod, tudtam hogy nem figyelsz.- nevette el magát, s én is elmosolyodtam.
- Bocsi.- mosolyogtam rá, megint olyan perverzül.
Justin csak megrázta a fejét, jelezvén hogy ez az őrületbe kergeti. Van is egy fegyverem ellene. Ezt még a későbbiekben használni fogom.
Nemsokkal később, arra lettem figyelmes, hogy megérkeztünk. Kipattantam a kocsiból, és rohantam volna be a lakásba, de megláttam a garázs előtt egy nagyon ismerős arcot.
Azonnal berontottam a lakásba, és ledobtam a táskámat a földre. A nappali felé fordultam, és megörültem a látványnak.
Köviit Husiiim *-* :33
VálaszTörlés