7. Fejezet - Nem jött el az ideje

Sziasztok drágáim!.
Nos, nem akarok sokat beszélni, csak megszeretném köszönni hogy ennyien nézitek a blogomat,
de azért néhány kominak is nagyon örülnék. Úgy döntöttem, hogy minden kedden hozom a részt.
Na, nem is rabolom tovább az időtöket. Jó olvasást. Puszii.. xxx

- Alexa!- kiáltotta nevemet barátnőm.
- Nessy.- mondtam remegő hangon. Barátnőm megindult felém.
Egyre közelebb voltunk. Végül megállt velem szemben, s megfogta mindkét kezem.
- E-emékszel rám?- kérdezte, majd észrevettem egy lassan legördülő könnycseppet arcán.
- Igen.- feleltem, és sírva barátnőm nyakába borultam.
- Annyira hiányoztál.- hüppögte fülembe.
- Te is nekem.- mondtam, s letöröltem Nessy arcát.
Közeledtem a kanapé felé, ahol bátyám szintén könnyes szemmel figyelt. Lassan leültem mellé.
- Neharagudj.- húzott közelebb magához, és puszit nyomott a fejemre.
- Nem haragszom. Szeretlek bátyus.- mondtam, szorosan megölelve bátyámat.
- Énis Alexa.- suttogta fülembe.

*2 órával később, Justin szemszöge*

Marknak is pont most kellett megjelennie. Nessyt bírom, nade az idióta Markot, akinek köszönhetően Alexa szenvedett, legszívesebben megbírnám ölni.
- Ugye tudod hogy felelőtlen vagy?- kérdeztem hirtelen.
- Miért is?- kérdezte vissza reflexből. Na nem, nem fog ez hülyét csinálni belőlem.
- Ne nézz hülyének.- emeltem fel a hangom, majd a lépcsőhöz léptem, és füleltem, nem-e hallják a lányok. - Alexa életével szórakoztál!
- És neked ehhez mi közöd van?
- Csak hogy tudd, ma összejöttem Alexával.
- Hogy mivan?- ordította el magát.
- Jól hallottad. Alexa a barátnőm.- húztam kaján mosolyra a szám.
- Hogy van képed ehhez? A húgom!- mondta.
- A húgod? Tudomásom szerint nem vagytok vérrokonok. Vagy tévedek?- húztam tovább az agyát, aminek következtében ököllel arcon csapott. Akkora lendülettel ütött meg, hogy nekiestem a konyhapultnak, amiről leesett egy edény, és darabokra tört. Nekem sem kellett több, azonnal felpattantam, és nekiestem Marknak. Hallottam hogy a fenti ajtó kicsapódik, és pár másodperc múlva Alexa Nessyvel a nyomában jelent meg a lépcső alatt.
- Mégis mi a fene van itt?- kérdezte dühösen, miközben feje kettőnk között járt.
- Kérdezd a drágalátos pasidat.- mondta Mark, minek következtében elengedtem.
- Justin?- fordult felém Alexa, de nem feleltem.
- Mark?- most viszont bátyjára szegezte tekintetét.
- Az egész az én hibám.- mondtam végül, mindent magamra vállalva. Remélem az idióta vette az adást, és rögtönöz.
- Azért az én kezem is benne volt.- helyeselt Mark, amitől megkönnyebbültem. Csoda hogy értette mit akarok ezzel mondani?
- De mégis mi a fene volt az aminek következtében elkezdtétek egymást ütni?- nézett hol, rám, hol pedig bátyjára.
- Nem fontos.- mondtuk egyszerre Mark-al.
- Hát jó.- fordult a lépcső felé, és pillanatokon belül már fent volt az emeleten, és csak azt lehetett hallani hogy becsapja szobája ajtaját.
- Gratulálok. Ezt marha jól megcsináltátok. Végre sikerült megnyugtatnom, ti meg elbasszátok az egészet. Hát kössz!- cseszett le minket Nessy, amit meg is értek, s Alexa után ment.
- Remek.- dünnyögtem, majd felszedtem a tál darabjait és a szemetesbe helyeztem őket. Alexát még nem nagyon láttam ilyennek. Lehet hogy nem kellett volna beszólnom Marknak, és akkor nem sértődik meg. Elindultam az ajtóhoz, ami a hátsó kerthez vezet, és ami pont látható Alexa szobájából. Előkerestem a fészerből egy csomó gyertyát, és úgy tettem le őket a földre, hogy kijöjjön az alábbi szöveg: "Megbocsájtasz? Szeretlek"
Mikor végeztem, meggyújtottam az összeset, és egy kővel megdobtam Alexa ablakát. Kinyitódott az erkélyének ajtaja, és kilépett rajta. Mikor észrevettem hogy mosolyog, énis elmosolyodtam.
- Na?- kiáltottam fel.
- Persze hogy meg!- mondta sírva a szavakat. Lerohant a lépcsőn, és kirontott a hátsó ajtón. Beleugrott a nyakamba, én pedig szorosan magamhoz húzva megcsókoltam. Nem szeretném elveszíteni, főleg nem ezek után. Részben visszatért az emlékezete, én pedig már a kórházban beleszerettem.
- Szeretlek.- suttogta fülembe, mikor ajkainknak levegő hiány miatt el kellett válniuk.
Láttam hogy az erkélyről Nessy mosolyog, és hüvelyk ujját felmutatva, támaszkodik a korláton.

Nemsokkal később Nessyék elmentek, én pedig bocsánatot kértem Marktól. Azután Alexával megnéztük a kedvenc romantikus filmjét, amit kurvára nem volt kedvem megnézni, de Alexa kedvéért megnéztem vele. A film végére arra lettem figyelmes hogy Alexa szuszog. Elaludt. Karjaimba kaptam, és felvittem a szobámba. Letettem az ágyamra, betakartam, lekapcsoltam a villanyt, s halkan kiosontam. Be kellett mennem a stúdióba, ugyanis nemsokára turnézni indulok. Nemsokára el kell mondanom Alexának, hogy ki is vagyok valójában. De ennek még nem jött el az ideje.

6. Fejezet - Randi?

Kedves olvasóim! Elértem az 500 oldalmegjelenítést, és az 1 rendszeres olvasót!
Nagyon szépen köszönöm. Köszönet képen meghoztam az új részt, ami kicsit hosszabb lett.
Puszillak titeket.: Bajusz*-* xxx.

                           ( sorry, másik átölelős képet nem találtam)

Alexa szemszöge:

Olyan furcsa ez az egész. Justin, az emlékek, meg minden.
Felkeltem az ágyról, és az eddig mellettem fekvő Justinra pillantottam. Olyan édesen aludt. Egy pillanatig elgondolkoztam, majd lassan odahajolva hozzá adtam az arcára egy puszit. Amint elhúzódtam tőle, megmoccant, és kinyitotta szemeit. Én csak mosolyogtam, majd gondoltam elmegyek kicsit körbe nézni. Meg szeretnék nyugodni. Túl sok minden kavargott a fejemben. Egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon. Justin felé fordultam, aki engem figyelt. Nekidőltem az ajtónak, és lerogytam a földre. Justin vette a célzást, felpattant az ágyról, letérdelt mellém és ölébe húzva átölelt. Most nem is kellet több. Szótlanul ültünk a földön, gondolatainkba merülve. Karjai között biztonságban éreztem magam.
- Jobban vagy?- kérdezte, mélyen szemeimbe nézve.
- Azt hiszem.- mondtam, szinte alig hallhatóan.
- Rám mindig számíthatsz.- suttogta fülembe, s puszit nyomott az arcomra. Beleborzongtam.
- Köszönöm!- suttogtam vissza.
Pár percig még csöndben ültünk, míg fel nem álltam. Justin természetesen követte minden mozdulatomat. Biztonságot sugallt számomra, már az is hogy velem van. A szívem vadul dobogott, miközben Justin hátulról átölelt. Ez hirtelen megrémisztett, ezért kiszakadtam öleléséből. Akár mennyire is szeretnék Vele lenni, nem lehet. Az emlékeim közbe lépnek.
- Szeretnék hazamenni.- mondtam ki hirtelen, de amint elhagyta a számat, vissza akartam szívni.
- Hozzánk haza, vagy úgy haza?- kérdezte, én pedig elgondolkodtam hogy mit is feleljek. Vele szeretnék maradni.
- Hozzátok haza.- suttogtam.
- Rendben.- felelte, de hangjában hallottam a megkönnyebbülést.
- Fáradt vagyok. Lefekszem.- mondtam, majd levettem a pólóm, és a nadrágom, majd bebújtam az ágyba. És igen, Justin előtt vetkőztem le. De kit érdekel? Már magamban beszélek..lassan meg fogok ijedni saját magamtól. Lehunytam a szemem, de nem bírtam elaludni. Éreztem hogy Justin mozgolódik, majd leül az ágyra, és befekszik mellém. Végre biztonság. Nem sokkal később elaludtam.

*Másnap reggel*

Justin már jóval előttem felkelhetett, ugyan is mikor én felébredtem, már nem feküdt mellettem.
Felültem az ágyban, és találtam egy cetlit, az alábbi szöveggel:

" Alexa. Elmentem elintézni néhány dolgot. Ha felébredtél, pakolj össze, és gyere le ahhoz a kis étteremhez, ahol ettünk. Várlak. Puszi: Justin."

Úgy is tettem ahogyan Justin kérte. Össze pakoltam mindent, és lesétáltam az említett helyre. Egyből megpillantottam Justint, aki egy hatalmas rózsa csokrot szorongatva mosolygott rám. Akaratlanul is fülég érő mosolyt húztam az arcomra. Mikor az asztalhoz ültem, ahol Justin ült, ledobtam a sporttáskámat a földre, s éppen le akartam ülni, amikor Justin óvatosan visszarántott, késztetve arra hogy rá figyeljek. Átnyújtotta a rózsacsokrot, és arcomat fürkészte, hogy mit reagálok. Közelebb lépve hozzá kezeimet átfontam a nyaka köré, ő pedig kezeit a derekamra helyezte.
- Még mielőtt el megyünk szeretném, ha..- habozott kicsit; ..randiznál velem. Egyből elfogott az a melengető érzés. A pillangók ismét repkedni kezdtek a gyomromban, de jelen pillanatban nem érdekelt.
- Természetesen benne vagyok.- húztam a szám egy kissé perverz mosolyt, aminek köszönhetően hajába túrva megrázta a fejét.
- Tudod hogy ilyenkor elveszed az eszemet?- kérdezte, én pedig gondoltam szórakozom picit.
- Mikor? Amikor mosolygok?- kérdeztem, de Justin csak elmosolyodott.- Vagy ha igent mondok?- húztam megint perverz mosolyra a szám.
- Mindkettő.- mondta, közelebb lépve hozzám.
- És ha ilyet csinálok..- kezdtem bele a mondatomba, de nem tudtam befejezni, mert Justin ajkait az enyémekhez nyomta. Most azonban nem húzódtam el, hanem visszacsókoltam. Csókja gyengéd volt, és lágy.
Örökké így tudtam volna maradni, de levegő hiányában el kellett válnunk egymástól.
- Szeretlek.- suttogta füleimbe. A szó hallatán megremegett a szívem, és elöntött a boldogság.
- Én is téged.- súgtam vissza, s apró puszit nyomtam a szájára.
- Gyere velem.- mondta, ujjait összekulcsolva az enyéimmel. Megfogtam a táskám, és követtem Justint.
Elvezetett egy elzárt részhez a tengerparton. Egy pléd volt kiterítve a homokra. Hirtelen elmosolyodtam, majd mélyen szemeibe néztem. A pléden észrevettem egy papírt, és a papírról ezt a szöveget olvastam le:
"Lennél a barátnőm?".
Justinre néztem, aki kiskutya szemeket meresztett rám. Mintha - e nélkül nem igen lenne a válaszom.
Természetesen bólintottam. Közeledett felém, és én is felé. Nyakába borultam, ő pedig megemelt, és megpörgetett. De ekkor még nem sejtettem hogy valamit titkol előlem. Vagyis, inkább én nem emlékszem erre a fontos részletre. Ezen még gondolkoznom kell.
- Ugye tudod hogy most boldog vagyok?- irányította felém kérdését, én pedig apró mosolyra húztam a számat.
- Tudom.- mondtam, s arcára nyomtam egy gyengéd puszit. Éreztem ahogyan beleborzong.
- Gyere menjünk haza.- suttogta, majd kézen fogott, és elindultunk a parkoló felé.
- A pléddel mi lesz?- kérdeztem. Mert azért még sem hagyhatjuk itt. Vagy mégis?
- Majd az embereim elintézik?- mondta, és ezen gondolkoztam. Hogy érti hogy az emberei? Az apja munkásaira gondolt, nem? Na mindegy. Inkább Justinnal foglalkoztam. Ez az egész nem fér az szembe. Egész végig szeretett.
Mikor odaértünk a kocsihoz, bevágtam magam az első ülésre, és táskámat a két vádlim közé helyeztem.
Justin is elfoglalta a helyét a vezető ülésen. majd a motort beindítva hozzám hajolt, és egy apró csókot lehelt ajkaimra. Vajon az apja tudja hogy mi most ezek szerint együtt vagyunk? Vagy mesélt erről valakinek?
- Indulhatunk?- kérdezte Justin, én pedig bólintottam.
- Justin, apukád tudja ezt az egészet?- kérdeztem, kicsit bátortalanul.
- Természetesen nem.- felelte minden gondterheltség nélkül.
- És nem is tervezed neki elmondani?- faggattam tovább.
- Még nem.- mondta, teljesen nyugodtam. Ezek szerint nem találja fontosnak hogy megtudja. De akkor ki tudott erről? Hosszasan elbambultam, és észre sem vettem, hogy Justin többször is hozzám szólt. Végül, mikor megérintette az ülésre felhúzott térdemet, felébredtem a bambulásból.
- Hm?- dünnyögtem valami hasonlót.
- Figyelsz te egyáltalán?- kérdezte, az arcomat fürkészve. Jobban szerettem volna, ha inkább az utat figyelné, és nem pedig az én arcomat.
- Persze.- füllentettem, de tudtam hogy Justin nem dől be neki.
- Akkor igent mondasz?- húzta ravasz mosolyra száját.
- ŐŐ, mire is?- erőltettem meg kicsit magam, de nem ugrott be semmi, mit kérdezhetett.
- Na látod, tudtam hogy nem figyelsz.- nevette el magát, s én is elmosolyodtam.
- Bocsi.- mosolyogtam rá, megint olyan perverzül.
Justin csak megrázta a fejét, jelezvén hogy ez az őrületbe kergeti. Van is egy fegyverem ellene. Ezt még a későbbiekben használni fogom.
Nemsokkal később, arra lettem figyelmes, hogy megérkeztünk. Kipattantam a kocsiból, és rohantam volna be a lakásba, de megláttam a garázs előtt egy nagyon ismerős arcot.
Azonnal berontottam a lakásba, és ledobtam a táskámat a földre. A nappali felé fordultam, és megörültem a látványnak.